Kedves jó Barátom,

Elnézését kérem, sőt bűnbocsánatot. De csakugyan: képtelen voltam – sőt vagyok – kedvem szerint, hosszan válaszolni két rendbéli, legutóbbi szíves levelére, szeptember 3-ról kelt az első, 18-áról a második. Ijesztő reumatikus fájdalmak kínoznak a térdemben, gerincben, a jobb könyökömben és ujjaim ízületeiben. A testi gyötrelemről nem is szólok. Sztoikus természet vagyok, s mint ilyen engedelmesen lehajtom fejemet és viselem, szinte zokszó nélkül, ami megpróbáltatást rám mér a sors. De mit szóljak a tehetetlenségemhez, ha egyszer nem tudom behajtani az ujj ízületeimet. Ha ahányszor lenyomok egy billentyűt a masinámon, mintha ezer hegyes tű szúrna belém. Aki át nem esett az ilyenen, elképzelni alig tudja micsoda egy kín ez. És ami a legfájóbb egészben: tanúja lenni a testi esettségünknek, hogy nem vagyunk a magunk ura, hogy külső körülményektől függ, moccanni tudunk-e? Micsoda megaláztatás!

Lássa, most is csak félujjal zongorázok a gépemen, hosszan tesztelgetve egy-egy leírt szó után, pihenésül. Viszont nem akarom halasztani a leglelkemből gratulálni könyve oly megérdemelt sikeréhez és hogy a sors most ilyen kedvezően mosolyog maga felé. Egyben valami igen elégikus érzés fog el: milyen végtelen kár, hogy kedves felesége is nem osztozhat most magával ebben a nagy-nagy örömben. A drága lélek! Milyen nagy elégtétel lenne ez neki mindazok után, ami aggódás, szorongás volt a sorsa a legutóbb nehéz évek során. Vagy ha már át nem léphette a kánaáni határt, hogy legalább a szeme elé terült volna a jobb jövő képe, mikor majd tejjel mézzel lesz a maga élete teljes és a csűrje nem elég tág behordania az aratását.

Boldog, igazán boldog vagyok, amiért ilyen szépen ígérkező a jövője. Bejóslom, hogy az USA-ban igen nagy lesz a sikere nemcsak azért, mert a témája igen fogja érdekelni az amerikaiakat, hanem mert vadonatújat kapnak, ami nem Faulkner, se Hemingway, se Slaughter, sem Irvin Shaw, hanem valami, ami az ínyjüknek vadonatúj és ugyancsak ízes. Kétségtelenül nagy sikere lesz Londonban is, kivált ha netán Gollancznak adták el a munkát. Elsevir, Japán: mind nagyszerű dolog. Remélem egy esztendőn belül Hollywood is kihozza regényét film alakjában. Bár nem iszom a medve bőrére eleve, de az adottak után, igazán tele vagyok magát illető reménnyel. Persze hogy a Duhamel és a Daniel-Rops kiállása is méltán dagaszthatja a maga szívét. Higgye el, hogy a legforróbban együtt érzek magával.

Az illető hölgy nizzai útjáról nem tudok; semmi érintkezésen vele, nem is kívánok ilyesmit, mert hogy tudatomban vétkesnek ítélem őt férje korai halálában. Sem ő, sem a családi körülményei nem érdekelnek és éppen őt és a maga által említett húgát álltam a legkevésbé az egész mischpoché-ben, hogy úgy mondjam a dolgot, ahogy nevén nevezve a gyermeket.

Mihelyt a módom engedi, majd újra írok. Csak éppen a gratulációmat nem akartam tovább ad graecas calendas halasztani.

Tisztelő és igaz barátja.

Adorján Andor