Kedves Barátom,

Mi van magával? Nyugtalanít a túlságosan is huzamos hallgatása. Talán nem illik kérdezősködnöm, mert elvégre, ha nem akar írni, hát ez igazán alapvető joga. De, mondom másrészt magamban, hátha, minden valószínűség ellenére, az én legutóbbi válaszlevelem kallódott volna el és most maga hiszi rólam, én zárkózok el holmi konok hallgatás várfala mögött. Hadd biztosítom a tévedéséről. Mint rendesen, feleltem a maga legutóbbi levelére, mindennek vagy hat hete, talán két hónapja is lehet, és azóta magától semmi életjel.

A legutóbbi írása nem volt valami vidám. Kénytelen költözködésről írt, anélkül hogy említette volna, honnan és miért ez a kényszer és friss címet se adott meg. Panaszolta azt is, hogy fázik, nincs jó kályhája, és hogy a kedves felesége nehezen állja ezt az idei telet. Ezek voltak a legutóbbi híreim maga felől. Hja igen, említette továbbá azt is, hogy a franciára fordított novelláját elküldte a SVENSKA DAGBLADET-nek? Azóta is minden héten kerestem a maga nevét és novelláját a vasárnapi számokban, de el eddig hiába. Mindezt persze rossz ómennek nézem, és mint ilyent igaz szívből fájlalom.

Jut eszembe ezzel kapcsolatban, miért nem ír az emigrációs lapokba? Előfizettem itt a két revüre: LÁTÓHATÁR címen jelenik meg az egyik és Új Látóhatár cím alatt a másik. Ezenkívül megjelenik az Irodalmi Újság című kétheti lap. Vagy ha ezek radikális iránya nem a maga ízlése szerint való, úgy tudom Bécsben, Münchenben jelennek meg más magyar kiadványok, periodikusak, és elég bő anyagi forrásaik vannak, úgy hogy fizetnek is, neves írónak, mint maga, pláne. Legalábbis úgy hiszem, Kéri Pál, aki ez idő szerint Párizsban van még pár napra, váltig ezt mondja. Az Irodalmi Újság-tól 20,000 frankot is megkap egy-egy cikkért. Ami már igen szép honorárium, legalább a párizsi viszonyokhoz képest.

És mi van a Flammarion-nál elfekvő regényével? Garát nem láttam hosszú hónapok óta, már csak azért se, mert sokat betegeskedtem és csak igen-igen elvétve jutok a városba.

Hát már most sietve adjon életjelt, kedves Barátom. Addig, is, juttassa el kézcsókomat kedves feleségének, magát pedig igaz barátsággal köszönti,

Adorján Andor