Kedves Barátom,

Úgy tudom legutóbbi episztolámban eleve bocsánatot kértem, amiért majd csak egy-két heti késéssel tudok válaszolni az eljövendő legközelebbi levelére. Előre láttam ugyanis, hogy a karácsony és az újév mindenféle eltolódást hoz magával az újságom zárlati és megjelenési kalendáriumában. Hát e tekintetben most nincs is hiba: a fülem hegyéig benne vagyok a munkában. Ha mégis ilyen hamarost válaszolok, kettős oka van. Primo, sietek megköszönni az írását és megmondani, mennyire örülök látni, hogy valamelyest elült a minapi nagy izgalma. Secundo: nem szeretném csak valamelyest is késleltetni, hogy maga szorosabbra fűzhesse a SVENSKA DAGBLADET-tel való összeköttetését.

A SVENSKA DABLADET címe: KARDUANSMAKARGATAN 11 szám, Stockholm, 1 kerület.

Hogy ez a hosszú utcanév magát meg ne botránkoztassa, hát – hadd szolgálok vele kapcsolatban némi etimológiai magyarázattal, Kezdjük a végén: a „gatan” szó utcát jelent. (Gasse). Ami a szó többi részét illeti: „makar” ez a „maka” igéből képződött, ami a csinálni ige infinitivus alakja, (németül: „machen”). Az „r” betű a „maka” végén ez esetben a magyar „s” betűnek felel meg, amit bizonyos főnevekhez ragasztank, hogy ezáltal egy foglalkozást jelöljünk meg: csikó – csikós, gulya – gulyás, daru – darus stb. A „maker” tehát az, aki bizonyos dolgot csinál, készít, gyárt. Ezek után, hogy a „karduan” micsoda, talán mondanom se kell, már ki is találta: „karduan” egyszerűen – kordován, vagy is: bor. Összegezve: a karduanmakargatan nyilván az az utca, ahol a hajdani Stockholmban nyilván a tímárműhelyek voltak, a kordován bor készítők. De azóta nyilván Stockholm is nagyot züllött. És ahol régebben finom kordovánt csináltak a tanult mesteremberek, hát ott most újságot fabrikálnak a svéd kartársaink. Sic transit gloria mundi.

Tehát csak írjon hamarosan a jó SVENSKA-nak. Megjegyzem, ők nyilván csak azért kértek magától francia szöveget, merthogy maga Franciaországból írt nekik. Éppen olyan bátran küldhet nekik német szöveget, ez sokkal közelebb is esik hozzájuk, úgy nyelvileg, mint alkalmasint érzést illetőleg, bár nem tagadom: politikai állásfoglalás szempontjából talán igen korrekten semleges szokott lenni. De a lelke legmélyén, inkább Németországhoz húz inkább. A lap egyébként igen konzervatív, sőt mondhatnám: reakciós, bár ez a reakciós volta még mindig forradalmian haladó ahhoz viszonyítva, ami valaha nálunk demokrácia számába ment. Ha francia ekvivalenst keresne a SVENSKA-hoz, azt mondanám: LE FIGARO-ra gondoljon.

Ami már most a másik címet illeti, a BONNIERS-t, nem tudok szolgálni vele, de nem is kell mert ha azt írja: Forlagshus BONNIERS, vagy Forleggare BONNIER, Stockholm, megjön a levele pontosan, akár mintha valaha az Athenaeum-nak címezte volna levelét Budapestre közelebbi adressz nélkül.

Gara nem felelt utolsó levelemre, de még ma írok neki és találkozót kérek tőle. Talán ha élőszóval noszogatom, többre jövök vele. Winkler szintén hallgat, úgy látszik, a dinnyét kívánja utánozni a fűben. Furcsa ízlés. Hogy Balla Ignác barátunknak is berekedt a szava, nem csodálom. Az én időmben megállítani is nehéz volt, olyan szapora volt, mint levélíró. Időközben felemelték-e volna Itáliában a posta portot? Talán ezen múlik.

Boldog voltam megtudni leveléből, hogy mindkettejük egészségi állapota jelenleg mégis csak tűrhető. Hála istennek. Alig tíz nap múlva túl leszünk a nap rövidülési processusán. Kurtul majd az éccaka, hosszabbodik a napvilág, kezdünk majd kifele lépdelni a télből. Ha módom engedné, hejh de vágtatnék le Nizzába, elébe a tavasznak. De hát ez csak olyan játék egy kedves gondolattal. De régóta megszoktam, hogy mindent csak a kirakati üvegen keresztül szemléljek. Az eljövendő tavaszt is. Szerencsére jó természetem van. Elég gondolnom a jókra, a kívánatosakra, már ínyemen érzem az ízét, vagy a szívemben a melegét. Még sose éreztem fájdalmas csalódást azon, hogy nem tudtam elérni valamit (vagy valakit), amire vagy akire igen vágytam, hanem inkább csak olyankor, amikor elértem és egyszerre csak ráeszmélkedtem: nem volt érdemes epekednem érte.

De hagyjuk a lírát, ami a magamfajta öregember számára a schnupftabák egyik fajtája, arra jó, hogy tüsszentsünk tőle és önmagunknak kívánjuk: kedves egészségemre.

Kedves Rab Gusztáv, mondanom se kell, úgy-e, hogy kedves felesége őnagyságának és magának a legjobb kívánságaimat hozom el a karácsony meg az újév alkalmából. Idevágóan egy bianco-csekket adok át magának, töltse ki az önnön kívánságaikkal, remélem a Gondviselés honorálni fogja a kiutalásomat.

Igaz barátsággal, nagyrabecsüléssel köszönti mindkettejüket,

Adorján Andor