Kedves Balázs, kedves Ágnes,

Nem tudom, van-e még értelme ennek a levélnek. Talán már árkon-bokron túl vagytok. Sok gondom-bajom volt (dolgom kevesebb); nem jutottam hozzá a levélíráshoz.

Én is a Place de la Sorbonne-on nevelkedtem. Reggelenként Comte szobra előtt áldoztam. S volt ott egy kávéház, abban akart rábeszélni egy angol lány, hogy legyek angol író. Körülbelül húsz éve történt. De én tudtam, hogy húsz év múlva Keszik fognak bírálni s ezért büszkén elhárítottam a tervet.

Balázskám, nem fogsz Te pofozkodni, ha hazajössz. (Egynémely nagyocska embernek ugyanis pofonokat ígérsz a leveledben.) Csendes fiú leszel Te itthon, Balázs.

Könyvednek a második fele a jobbik. Tipikus első könyv: meg kellett írni, de túl is kell haladni. Ha Isten segít, s tanultál odakinn, egy év múlva < … > messze tartasz már ettől a könyvtől. Róma és Páris gyümölcsei nem odakinn érnek meg, hanem idehaza. Mához egy évre leszel igazán gazdagabb.

Hogy ki számára s minek? Arról, remélem, sokat és sokszor elbeszélgetünk.

Ágnesnek atyai csókjaimat küldöm (érthetőbben jobban esik, mint a kézcsók), Téged szeretettel ölel

Csé

Publications

Buda Attila, „Szorong a szívben a világ” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs itáliai, valamint franciaországi levelezése 1947–48-ból, Táguló körök: Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról, szerk. Buda Attila, Budapest, Ráció, 2014, 293–294.