Drága Gyermekeim,

megkaptam szomorú, állapotos leveleteket, – hja, ha valaki folyton nászuton van – . Sose hittem volna, hogy a lányom Párisba ezért fog menni! Tréfán kívül, nagyon sajnállak Benneteket! Őrült pech!

A Joint-pénzt remélem, megkaptátok. A 25 dollárt elsején küldöm Rómába, kivánságtok szerint. A többire vonatkozóan majd rendelkeztek s mi aszerint fogunk tenni.

Tegnap voltam a Centralban (én, mert Éva Csongrádon eszik) elvittem a lapengedélyt átadtam {Pándi Palinak|}, aki átadja Gyárfásnak, ki akkor nem volt benn még. Mások sokan voltak. Végh Gyurka (oly szép fiu lett, hogy csak néztem és bámultam) uj verseskötetével és vagy 12–15 más. Sajnálattal közölték, hogy döglődik a lap, nincs pénz, vagy nincs ember, aki pénzt szerezzem hozzá. Hiába, Balázs, Te kitetted a lábad, de téged semmiképpen pótolni nem tudnak! Eddig nagy fiuk voltak, bár kissé elanyátlanodtak Nélküled, de most már egész odavannak, falustul. Kérdezték, hol vagytok, én csak annyit tudtam nekik mondani – bár legjobb meggyőződésem ellenére – hogy Rómában. Erre csak legyintettek. Szóval szomoruak a gyerekek. Nagyon-nagyon hiányzol.

Remélem, Ágnesem, mire e levelemet megkapod, már tul leszel ismét a dolgon. Sok erőt és türelmet kívánok hozzá és sok szerencsét. Azért is írok rögtön leveletek vétele után, hogy ez a levél Párisban egy kis hazait (bár egy kis anyagit is tudnék) jelezzen. Hogy gondolatban, érzésben együtt vagyok Veled, drága kis lányom. Husvétra egyedül leszek, Sankó jön első napján ebédre, egyébként sehová nem megyek, persze! Nagyon boldog ünnepeket is kívánok – ha túllesztek a dolgon, akkor lesz csak igazi húsvétotok!

Tegnap voltam Piroskát meglátogatni, ott volt Fischerné, te, Balázs, biztos tudod kicsoda, a Piri keresztanyja, ő már ott volt és felébredt a kis Töti. Több mint egy félórát ordított; engem úgy látszik, különösen utál a kicsi. Az is lehet, hogy mint Fischerné mondta, 2 ilyen csúnya vénasszony sok egy érzékeny gyereknek! Szegény Piri, mindent csinált vele, de csak ordított rendületlenül. Emelgette a 14 kilós óriás, remek piros pofájú kamaszkát. Végre is kivitte Ilonkához. Szegény Piri annál elnyuzottabb. Ideges is, kimerült is, sovány, fáradt. Ezt neki ne irjátok meg. – Siettünk is el tőle ne foglaljuk le kevéske idejét. –

Zemplén professzorék megjöttek Amerikából, sok érdekes dolgot mesélnek, persze. Szegény Zemplént nyelv-alatti rákkal operálták ott és egy hónapig feküdt kórházban. Itt is fájdalmakról panaszkodik. –

Tegnapelőtt volt a Jánosi-főtárgyalása. Kedves és szeretetreméltó asztalosunk még tárgyalás előtt igért 1 000 forintot, ha nem vallok ellene. Tekintettel arra, hogy egy félévvel ezelőtt ugyanennyit igért, de persze se őneki, se a pénznek nyomát se láttuk, elutasítottam. 2 hónapra itélték el, de 3 évre felfüggesztették az ítéletet, tekintettel bűnbánó beismerésére és eddigi büntetlen előéletére. No, vége mindennek. Dögöljön meg!

A kultuszdollárokat (25 dollár) azért nem küldtük, mert nekünk már nem volt pénzünk, húsvét előtt van mindenki, tehát ki van költekezve és ezért nem kértünk kölcsön. Sanyi bátyád más hivatalban van; biztosan megírja Neked, Balázs, hogy hol van. Nekem mondta Piri (még azt is hozzátette, odatették, hogy keresni ne lehessen) de én sajnos, elfelejtettem. Lakásuk persze, a régi; Dereglye utca. Ott lesznek gyönyörű uszodák építve. Most kezdik az építkezést.

Mi – hála Nektek – remekül vagyunk, semmi bajunk, eszünk-iszunk. Éva igyekszik, hogy év végére kitüntetéses legyen. – Most ment el [?], aki zongorázni hívta, elfelejtette, hogy nincs itthon.

A jó Isten áldását kérem reátok, édes jó Gyermekeim!

Sokszor csókol szerető

Anyátok

Drágám, mégcsak annyit írok, tegnap volt nagytakarítás, szekrénypucolás stb. Molynak nyomát se találtuk. Ne aggódjatok, itthon minden a legnagyobb rendben van, tisztaság és csönd. – Nagyon hiányoztok persze, de távollétetekben is igyekszem, hogy minden rendben legyen. Ne féljetek hát a molytól – Jolcsi április elsején állítólag jön lakni a kisszobába, addig amig haza nem jöttök, azután alkalmazott lesz, ha úgy kivánjátok. Most is remek takarítónőm van. Songauer Piri (fogorvosnő, emlékezel-e rá Ági?) ajánlotta. – Kis Nagy Friciéket Saïgon mellett kirabolták, elvették mindenüket és életüket csak a nagyobbik fiúknak köszönhették, aki amanita nyelven szólt hozzájuk (mármint a rablókhoz!) Ezt Cica néni írta Icu néninek, én harmadkézből hallottam. Rémes! – Ha Párisba visszamentek, ez lesz-e az állandó címetek? Ezt írassam meg Friciéknek Saïgonba? Frici bácsi szerzeményeit a Rádió nem akarja visszaadni, mondván, hogy ez nemzeti vagyon, nemzeti [?] Megírtam Frici bácsinak; azt is, hogy kell megfolyamodni, ha vissza akarja azokat kapni!

Szervusztok. Csókol

édesanyátok

Publications

Buda Attila, „Szorong a szívben a világ” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs itáliai, valamint franciaországi levelezése 1947–48-ból, Táguló körök: Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról, szerk. Buda Attila, Budapest, Ráció, 2014, 243–245.