Kedves Anyám, Éva!

Megkaptuk Anyám lapját ide címezve és írtam is rá egy hosszú választ, de eldobtam, mert időközben megjött levele a jegyekkel. Abból látom, hogy a problémák részben elintéződtek, részben elintézésük fele [!] haladnak. Remélem azóta már kifizették D-nek az 1 000 f-ot a Baumgartendíjból, ha a kiadó nem is fizetett. Bár remélem, hogy ha könyvem megrendelését Kerékgyártó, mint anyám irta, megígérte s teljesiti is, akkor ő is fizetni fog. Az utleveleink számára pedig nincs már szükség, mert több csomagot nem küldünk. (Számuk: 363.267 enyém; Ágnesé: 36.764.) Jó, hogy a lakóknak fel tetszettek mondani, mert augusztus 7-én 8-án hazaérkezünk. Most még vagy 2 napot töltünk Grenobleban, azután Nice-ba megyünk és át Olaszországba. Milánóba tessék címünkre, azaz pardon poste restante irni, oda ugy 28-a körül érkezünk. Már érezhetően mögöttünk van ez az utazás, folyton haza gondolunk, otthoni problémákkal foglalkozunk. Mi lesz a lakással? Háziasszonyunk megcsináltatja-e? Én ki szeretném fűtetni ősszel és veszek egy kályhát a szobánkba. Még egy télen nem fagyoskodom. De ezeket várjuk még megbeszélni.

Grenoble az Alpok között fekszik. Nagyon érdekes táj, mindenütt nagy hegyek. Tegnap sikló vagy helyesebben kötélpályán felmentünk az egyikre. Bizony félelmes, ahogy az ember egy kis skatulyába bezárva a mélység fölött emelkedik.

Most nem írok többet. Szeretném, ha meg tetszenék irni majd Milánóba, hogy végül is mi lett a könyvemmel, hogyan viselkedett Kerékgyártó és lett-e pénz belőle. Nem kell sem a kiadóval, sem a minisztériummal nagyon veszekedni.

Kezét csókolja

Balázs

Évát ölelem!

Édes Anyám, Éva!

Nagyon örülök, hogy megjött a jegy. Ezzel is előbbre vagyunk. Rém kevés időnk van már külföldön, ez oly furcsa! Tessék csak készíteni az ennivalót, nagy gasztronómikus honvágyunk van. Mért volt anyám egy hétig influenzás? Ott is olyan pocsék idő van? Ez sajnos, meglehetősen elrontja utolsó napjainkat, folyton esik, fájnak az izületeim. Csak abban reménykedem, hogy a Côte d’Azur-ön lesz egy kis napfény. Láttuk a julius 14-két Párisban: hát csakugyan táncolnak az utcán! Mi is táncoltunk a Place de la Concorde-on. Gyönyörű volt a kivilágítás és nagy tüzijáték. De azt mondják máskor még sokkal jobbkedvű az egész. Most nincs pénzük a franciáknak és nyomott a hangulatunk. Grenoble már az Alpok közt van, szép időben a Mont Blanc-t is látnánk. Szép a múzeuma is.

Sok csókkal, kézcsókkal:

Ágnes

Küldünk 3 csomag könyvet postán, a Camus nem a mienk, ahhoz ne nyúljatok. A többi saját!

Publications

Buda Attila, „Szorong a szívben a világ” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs itáliai, valamint franciaországi levelezése 1947–48-ból, Táguló körök: Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról, szerk. Buda Attila, Budapest, Ráció, 2014, 291–292.