Kedves Anyám!

Most csak röviden írok: készülünk haza, szaladgálunk a vízum és pénzszerzési ügyekben. A küldést, mármint a pénzküldést hiába is forsziroznák, nem tudjuk megvárni. Ellenben más módon szereztünk pénzt, ugyhogy tessék kifizetni mindazokat az összegeket, melyeket kérünk majd, ugy hogy valaki levelünket fel fogja mutatni Anyámnak. Összesen kb. 1 800 ft ról lehet szó, ugyhogy tessék Basch Lórántot értesíteni, hogy miután az általa való átutalás nem sikerült, adja ki Ágnes Baumgarten-díjának esedékes részletét. Ez 900 ft . a többit Löbléktől tessék felvenni. Ágnes írásával fog egy-két napon belül 1 000 ft ért jelentkezni valaki. Tehát tessék szíves lenni összegyűjteni Baschtól és Löbltől a szükséges összeget, de lehet, hogy még további jelentkező is lesz.

A másik feladat, amit kérnem kell: a jegyek megváltása Budapest–Postumia vonalon két II. osztályu jegyet tessék venni (nem Budapest–Postumia, hanem Postumia–Budapest távolságra [lehet, hogy ez mindegy]) vigyázat a magyar területen félárut; és tessék haladéktalanul ajánlottan feladni (a féljegyigazolványokkal együtt!!!) |: az igazolványok megjöttek! :| a következő címre: Francois [!] Burger; 1 rue Nieux Temple, Grenoble. |: Az Ibusznál egyszerűen azt kell Anyámnak mondani, hogy utazik, de meg akarja venni a visszautazáshoz szükséges jegyet is. Lehetetlen, hogy ne adják. Hívja fel Örkényt, ha valami zavar van. :|

Mi 15 én indulunk Grenobleba Párisból és ott < P > pár napra megállunk és bevárjuk anyám levelét. Innen a Riviérára megyünk, majd Milánóba, Velencébe és haza.

Itt most én szólok közbe. Búcsúzunk Páristól, s nagyon sajnáljuk, hogy Karinthy Ciniék nem jönnek át Rómából. Úgy volt t. i. hogy erre átutaznak. Meg is kapták nagynehezen az átutazó vízumot, s azóta nincs hír róluk. Úgy látszik nincs pénzük; pedig jó lett volna velük mégegyszer bejárni a várost. Még mindig rengeteg néznivaló volna! Ajjaj! – Tegnapelőtt tartottunk előadást Balázzsal a Magyar Házban, Balázs a modern magyar prózáról, én meg a költészetről. Jól sikerült, mindenki örült. Vannak már francia ismerőseink is, az Intézet fogadásán szereztük nagyrészt, meg Gyergyay Albert bácsi segítségével; aki nagyon kedves velünk. Most befejezem, mert még délután ideírjuk egy kofferünk sorsát amit valószínűleg el tudunk küldeni.

Sok-sok csókkal:

Ágnes

Anyácskám!

E percben jött az ajánlott levél az |: (vasúti) :| igazolványokkal, remek! Élelmicsomag nem kell, nem vagyunk olyan rossz helyzetben! Nem kell megijedni. Ne féljetek, nem éhezünk komolyan!! A vasuti jegy-vételt mégis meg kell próbálni, Balázs megírta, mit, hogyan. Erre a vonalra lehet jegyet kérni. S Olaszországban van pénzünk, szóval semmi baj. Ma délután elküldtünk újfent egy koffert, majd levélben megkapják Anyámék az utalványt és a bőröndkulcsot. De nagy teher esett le a lelkünkről, evvel is! Julius 14-ét megvárjuk, aztán eltűnünk Francia honból, illetőleg vidékre megyünk.

Csók:

Á.

Tehát összefoglalásul: 1) tessék a járandóságainkat felvenni és az írásunkkal jelentkezőknek kifizetni. 2) Tessék a Jugoszláv és a magyar területre megvenni a II. osztályos jegyünket és elküldeni. Ezt lehet egészen biztosan. (Mindenki ugy érkezik ide, hogy hozza magával a visszajegyét. Örkény Istvánnak is így küldték meg, mint Anyám fogja nekünk.) A határállomást nem tudom biztosan valószínűleg Postumia. A biztonság okáért megírom, hogy Triesten utazunk keresztül. Vigyázat Grenobleban várjuk a jegyeket. – Más semmi sem kell.

Kézcsókkal

Balázs

Publications

Buda Attila, „Szorong a szívben a világ” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs itáliai, valamint franciaországi levelezése 1947–48-ból, Táguló körök: Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról, szerk. Buda Attila, Budapest, Ráció, 2014, 286–288.