Édes Anyám!

Nagyon megörültem optimista levelének. Csak az bánt, hogy anyám keze dagad, vagy zsibbad – a szivétől? Ez azelőtt nem volt?! Azt mondták, a kézfájdalmai reumától vannak. Jár Anyám orvoshoz? Mért hanyagolja el? S mi < a > van az ínyével? Az rendbejött már? Azt reméltem, hogy Csinády tud segíteni rajta, az hozta rendbe az én ínyemet is, annak idején.

A mi ínyünknek csak az a baja, hogy nincs mit izlelniük: soványak vagyunk, mint az agarak, különösen Balázs. Rémisztő! Mint hadifogság után! Ma elküldtem rendesen ebédelni. És tegnap is erősen vacsoráztunk. Ez a koplalás azért van, hogy spóroljunk. T. i. ha a Basch-féle Baumgarten átutalás is bedöglik (mint |: a :| Lengyel Sanyi féle), akkor villámgyorsan eltűnünk Franciaországból. Basch itt volt Párisban, és mindent ígért, már írtunk neki két levelet, de még nem válaszolt. Félek, hogy Olaszországban üldögél. S mi lesz akkor a Baumgarten-átutalással? Hívjátok fel kérlek és kérjétek, ő már tudja, mit és mennyit. – De mindez nem baj. Jó kedvünk van, csak az idő pocsék! Juliusban ilyen hideg! És folyton esik. Most jövünk a Louvre-ból, nem tudom hanyadszor voltunk ott. Nem lehet, csak múzeumba menni, az idő miatt. Balázs három osztályt kivégzett az Alliance Française-ban, igazán gyönyörűen halad. Nagy kár, hogy otthon mindez kútba esik: felibe-harmadába marad a francia nyelvvel. Én meg, majdnem levizsgáztam, csak azért nem lehetett, mert legalább 3 hónapot kell az iskolában tölteni, hogy vizsgára engedjék az embert. De a próba-dictée ma nagyon jól sikerült. Van már néhány francia ismerősünk is: barátok kis francia barátnői, egy-egy műfordító, költő. De borzasztó nagy dolog egy nyelv! Mennyi szó van a franciában. Pl. az erdő szélét egészen másképp mondják, mint a folyó, vagy a mező szélét. Még mindig nagyon érzem, hogy rengeteget kellene tanulnom. Szobánk változatlanul kedves, persze egy nagy ágy van benne, mint itt mindenütt. Örülök a lekvároknak és Éva históriáinak, de arról szó sem lehet, hogy anyám Halászék tanyájára menjen, száműzetésbe! Minek? Nyilvánvaló, hogy a nyugdíjából nem lehet megélni, együtt meg sokkal könnyebb mint külön-külön. S ne tessék elfelejteni, hogy mennyire szükségünk van anyámra, a háztartásban. Mit csinálnánk anélkül? A tanyákból elég volt Törökszentmiklóson. Tessék csak arra gondolni! – Csakugyan fölemelték a fizetésünket? Remek. S hogy a háziasszony megcsinálja a lakást, az is remek. Itt most a politikai helyzet nagyon nyugtalan, rengeteg bajunk lesz a vízumokkal, hajaj. Kis honvágyam is van. Majd sokat eszünk és sokat mesélünk.

Sok csók, kézcsók:

Ágnes

Kedves Anyám!

Most nagyon sürgősen csak ennyit: tessék nyomban felhívni Basch Lóránd [!] ügyvédet (II. Városmajor u 48) és megkérdezni, hogy egyáltalában Budapestre érkezett-e és hogy mit intézett, ha megjött átutalásunk ügyében. A választ tessék azonnal légipostán megírni, mert tudnunk kell, hogy kapjuk-e ezt a pénzt. Nagy szükségünk van rá minél előbb. Egy kicsit lehet udvariasan kapacitálni Baschot, hogy mindent kövessen el, mert pénz nélkül vagyunk s nem is tudunk hazautazni. Táviratilag küldje.

2.) Éva intézze el sürgősen a féláru jegyünk ügyét és küldje el. Lehet, hogy holnap már meg tudom írni, hogy az Ibusz-nál milyen < vegyeket > jegyeket vegyenek nekünk. De ez ettől független és részletesen megírom még. Ha pénz kell akkor az Officinától majd lehet szerezni.

Kézcsókkal

Balázs

Publications

Buda Attila, „Szorong a szívben a világ” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs itáliai, valamint franciaországi levelezése 1947–48-ból, Táguló körök: Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról, szerk. Buda Attila, Budapest, Ráció, 2014, 282–283.