Édes Anyám, Éva!

Hát ne haragudjatok, hogy megint elintéznivalót kérek. Itt vannak a félárú-utazási igazolványaink, már régen meg kellett volna hosszabítani [!] őket. Kérem Évát, menjen el hivatalunkba (külön Balázshoz, s külön hozzám) mondja el, hogy meg akarja hosszabbítani az igazolványokat: ott megmondják, hogy vállalják-e ők az elintézést, vagy adnak igazolást, amellyel Éva elmehet a Máv központba (megmondják, hol) s ott egész röviden megcsinálják. Ez nem hosszú procedúra. Valahol ott van ez a központ a Keleti p. u. mellett, nem emlékszem pontosan. Majd megadják a címet. Ez azért szükséges, mert hazamenet szükség lesz rá. Tehát, ha elkészültek, majd, vissza kell küldeni őket nekünk, szintén ajánlva. – Most kissé jobb hangulatban vagyunk, mert írt a kiadó, egyáltalán nem ordít, s írt Boldizsár Iván is, kedvesen. Mégsem olyan fekete az ördög és a kritika. Voltunk Chartres-ban! Ez itt Páris környéknek számít, pedig vagy 80-100 km-re van Párizstól. A vonatok fantasztikus gyorsak, egy óra alatt teszik meg ezt az utat. S ott van Európa egyik legszebb katedrálisa! XII. sz-tól a XVI-ig építették, gyönyörű francia gotika. A város is csodás, kicsi gót város, csúcsos tetők, szép francia parkok. Épp búcsú volt. Hol esett, hol nem, mint itt mindig. Naponta ötször esik az eső, de rögtön felszárad, s mindig friss minden. – Voltunk fogadáson a követségen, rém előkelő volt, kínosan, estélyi ruhák, rengeteg étel. Egy angol költő tiszteletére rendezték, Vas Pista elalélna ha tudná, az ő kedvence: Macniece. [!] Nagyon elegáns őszülő férfi , remek versekkel. Vettem egy ruhát! Majd megírom. Kék lenvászon. Most lesz Renoir-kiállítás. Nagyon örülök Éva cipődnek, ruhádnak. Ne félj!

Sok csók, kézcsók:

Ágnes

Publications

Buda Attila, „Szorong a szívben a világ” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs itáliai, valamint franciaországi levelezése 1947–48-ból, Táguló körök: Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról, szerk. Buda Attila, Budapest, Ráció, 2014, 275.