Kedves Ágnes és Balázs!

E percben jött leveletek, s rögtön válaszolok, mert úgy látom, torzan látjátok a dolgokat. Viszont sietve el kell mennem, s ezért csak nagyon tömören s a lényeget mondom.

Elsőbb mindkettőtöknek köszönöm első és gyors bírálatotokat, melyet hamarosan kövessen a recenzió. A Forumba szeretném elhelyezni, éppen Balázs miatt, s ezért Emillel még nem beszéltem arról, hogy ki írjon róla a Magyarokba. Ha ott valami okból nem jelenik meg, akkor veszem elő majd őt.

Balázs, látom, rémes idegállapotban van, de erre alig van oka. Ily komoly kérdésben, mint ez, nem venném lelkemre, hogy „megnyugtató szavakat” írjak, tehát megírom mi van, s látni fogjátok, hogy nem rossz a helyzet, sőt kedvező. A könyvet tegnap kaptam meg, a nem ismert részeket is átnéztem, s a „Reggelbe” írok róla, Bókával disputálva, aki természetesen csak a róla szóló négy sort bírálta. Devecseri és a többi sértett az ő sérelmét tükrözi, bár azt Deve elismerte, hogy hős vagy, mert a holt Dsidáról tanulmányt írtál, s élő államtitkárokról sorokat. Ez persze nem opportunus, de nem is katasztrofális. Vas Pisti nagyon higgadtan beszélt róla, bár sok megrovó szempontot említ. Általában a baj az, hogy az előszót nem veszik – s alig vehetik – figyelembe. Író és esztéta mindig azt lesi, ami új szempont, tudod. Ezt gondold át, s látni fogod, hol gyökerezik a komoly ellenvélemény könyvedről.

De ami pillanatnyilag a legfontosabb, Keszi és köre nagyon elégedett, beszéltem hosszasan Keszivel a részletekről is, s neki < … > – főleg a politikum – nagyon tetszett. Tehát a megtűrt felekezetből elismert államvallás papja lettél, s ezt akartad, tehát légy nyugodt. K. „Sokat vár” tőled, reméli, hogy „nem állsz meg itt”, stb., stb.

Végső fokon nagyon jó a mérleged. Melegen írt a M. N., nem lehetsz elégedetlen a Sz. Néppel, Bókát csak írók olvassák s mind tudja, mit gondoljon szempontjairól. Könyved nagyon csinos, okos és szükséges, s hogy hibái vannak s nem kicsit: azt meg is beszéltük. Micunak nem teszik a könyv, Rába is sok kifogást mondott, melyekre nem emlékszem. Úgy hogy mindenek túlján a könyv érdemednél többet dolgozott érted: felhívta rád a figyelmet, s jöjjön a következő. „Első kötet”-től szép teljesítmény.

Ami engem illet, rendeztem Lukács nélkül is helyemet, de még nem számítok a megbízhatók, csak a hasznosak közé. Rajtam áll, mint viselem magam tovább. Ezt még magam se tudom. Ha Emil belemegy, írok a Magyarokba is a könyvedről, s a Lőbl célzása a Kultuszra ne aggasszon: ez nyilván a szokásos manőver, hogy ne kelljen fizetnie. Írj valakinek direkt a Kultuszba, hogy nézzen dolgod után, s ha hazajössz, mássz rá Ödönre. Ma már Antal H. dönt odafönt, nem Bóka.

Még egyszer köszönöm Ágnes telibe-találó elemzését, s kérem, hogy a recenzióban semmi személyes motívum ne fékezzen. Írd meg nyugodtan a flauberti zokogást is. S nem egy, hanem csakugyan 3 novellát hagytak ki, s a könyvet, tilalmam ellenére is kihozták; a cenzúra ma már több, mint nyomasztó. Húsba vág, amint – s nemcsak rajtam – látod.

Mindkettőtöket sokszor csókol

Pista

Publications

Buda Attila, „Szorong a szívben a világ” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs itáliai, valamint franciaországi levelezése 1947–48-ból, Táguló körök: Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról, szerk. Buda Attila, Budapest, Ráció, 2014, 271–273.