Kedves Balázs,

első elkeseredésedben kissé túllőttél a célon, amikor a könyvedről szóló kritikát számonkérő leveledben ezt írod lapomról „az írók érdekeit és értékét lapod nem egy kicsit türelmetlen vagy tájékozatlan szellemével szemben” kéred védelmemet. Ezt a mondatot, bevallom, nem egészen értem, s szeretném, ha megmagyaráznád. Való igaz, hogy ha irodalomról van szó, az Ú. M. kissé igényes, de – ne haragudj érte – magam is az vagyok.

Ami pedig a te könyvedről írt beszámolót illeti: Ismered az Ú. M. munkatársait; melyiked nevezed közülök tehetségtelen kezdőnek? Mert a beszámolót egyik belső munkatársam írta, olyan valaki aki ismer és – sokra tart Téged. Könyvedet valóban nem láttam, de a recenzor nem foghatott túlságosan melléje kritikájával, mert e havi számunkban Bóka László (vajjon őt is kezdő és elnyomott tehetségnek tartod?) nagyon hasonló módon emlékezett meg ugyanerről a könyvedről. Ezt ugyan sajnálom, hogy kéziratban nem láttam, mert kihúztam volna, de most már nem változtathatok rajta. Ugyanis úgy rendelkeztem, hogy a könyvnapi könyvekről még a könyvnapok előtt megjelent számainkban belső munkatársaink csináljanak kis megemlékezést. Ezen túlmenően azonban Bóka rendes rovatában újra sorraveszi és bírálja azokat a könyveket, amelyeket erre érdemesnek tart.

Egyébként leveled vétele után elolvastam a könyvet. Ennél mindenki – az irodalom barátjai és L. B. barátai – sokkal többet várnak. Az Ú. M. munkatársai ismernek Téged és tisztában vannak a köztünk fennálló baráti viszonnyal. Ha mégis „levágtak”, ha Bóka is ezt tette, talán mégis e tanulmány-gyűjteményben van a hiba.

Szeretettel üdvözöl

Boldizsár Iván

Publications

Buda Attila, „Szorong a szívben a világ” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs itáliai, valamint franciaországi levelezése 1947–48-ból, Táguló körök: Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról, szerk. Buda Attila, Budapest, Ráció, 2014, 270–271.