Kedves Anyám!

Megkaptuk V. 19-én feladott levelét, melyben sok mindenről, többek között a könyvem körüli hercehurcáról beszámolnak. Nagyon helytelenítem, hogy még mindig nem ment dagadó ínyjével [!] fogorvoshoz. Az Ágnes fogorvosa dr Csinády ott lakik Verpeléti u 2 sz. alatt keresse nyomban fel. Az ilyesmit nem jó elhanyagolni. A szívét is jó lenne kivizsgáltatni és kezeltetni, ne halassza ezeket. Azt hiszem most inkább ráér, mint mikor mi is otthon élünk. Örülünk, hogy Éva olyan szépen vizsgázik s gratulálunk. Remélem, hogy mostmár a pénzügyek rendbe jönnek, nagyon várjuk a pénzt, mert Ágnesnek nincs nyári ruhája s akarunk egyet venni. Már különben csendesen élünk, járunk minden délelőtt iskolába az Alliance Françaisera s nézzük a néznivalókat. Mindez együtt rém fárasztó s mihelyt befejeződik az iskolaév, ugy junius vége felé, nyomban el fogunk menni vidékre, valószínűleg a rivierára. [!] A száz dollár megérkezett Rómába hála isten s igy lesz pénzünk a visszautazásra. Anyámmal terv szerint julius végén találkozunk közvetlenül hazautazásunk előtt Párisba. Ám valószínűleg nem együtt érkezünk haza, mert mi feledtetőül még egy kis olaszhont szeretnénk látni, hogy a legjobb legyen az utolsó korty. Bár jól érezzük magunkat, nem mondhatjuk, hogy szeretjük a franciákat s hogy szépségeszményeik közel állnának hozzánk. A nagy dolgokban nagyok s a kicsikben pedig esendők és kicsinyesek. Ám nem csépelem még egyelőre őket, bár gyakran bosszus vagyok.

Nagyon szépen megkérem Anyámat és Évát, hogy ha valamit megírnak, ami dolgaimmal kapcsolatos azt pontosan és részletesen és jól. Amit könyvemről levelükből megtudtam az < semmi téren > nem |: egészen :| kielégítő s ha történetesen nem tudtam volna már Rábától a dologról, akkor nem is tudhattam volna intézkedni. Engem sokkal inkább a tények érdekelnek, mint a kommentárok. Igy például megtudtam Éva soraiból, hogy a kiadó megijedt s hogy aztán az ügy elintéződött. De engem a végeredményen túl módfelett izgat, hogy hogyan intéződött el. Ki-kivel tárgyalt, ki mit mondott, mert ebből kiértékelhetem, hogy mi az igazság s hogy mit tesz hozzá esetleg Löbl. Tehát kiváncsi vagyok Ortutay olvasta-e el a könyvet, vagy Löbl magától bár jobb belátásra? Az ugyanis nem kétséges előttem, hogy Löbl kitalálta azt, hogy a kultusz visszavonta a megrendelést. S egyszerűen csak huzni akarta az időt. Ha ezekre Éva tud pár szóval felelni, írja meg nekem. Minden rendkívül izgat, hiszen gondolhatja Anyám, hogy levelük ugy dúlja fel az ember idegeit – persze csak az alkalommal, mint egy bombarobbanás. Ha mellettem is esett szeretném tudni, mennyire és kik lőtték oda. Egyébként már sokkal kevésbbé fontos az ügy – egyedül Ortutay esetleges állásfoglalása érdekel – az ellenintézkedéseket már akkor rég megtettem. A könyv azt hiszem azóta már meg is jelent. Intézkedtem, hogy 3 példányt küldjenek pesti címemre. Egy Anyámé, egyet adjanak, kérem, Piroskának, s a harmadikat őrizzék meg, majd később megmondom mi legyen vele. Ne ajándékozzák el, mert nagyon kevés példányom van.

Hát most már eleget írtam, jót is rosszat is, remélem ez < … > alkalommal kevés elintéznivalót, igy befejezem. Tudom lusták vagyunk, de mi meg mindig várjuk anyám beszámolóit, amelyet örömmel látom, kiszámítható periodicitással intéz hozzánk. Isten tartsa meg jó szokását!

Jobb egészséget kívánva kezét csókolom, Évát ölelem

Balázs

Anyám, Éva!

Balázs mindent megírt; írjatok, írjatok! Ma voltunk a Trocaderón, nagy fene épület és szomorkodom, mert nem értem az új Picasso-képeket. Most ugyan nincs pénzünk, mert számítottunk a küldeményre, a ruhák gyönyörűek, a nők kétségbeejtően elegánsak, mindenki hosszúban jár. Csinády kezelte az ínyemet és vitamint kellett ennem! Sürgősen menjen el Anyám!

Csók:

Ágnes

Publications

Buda Attila, „Szorong a szívben a világ” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs itáliai, valamint franciaországi levelezése 1947–48-ból, Táguló körök: Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról, szerk. Buda Attila, Budapest, Ráció, 2014, 262–264.