Kedves Gyurka,

megkaptam május 13-án kelt leveledet melyben írod, hogy könyvem lektorálását befejezted. Nagyon-nagyon köszönöm fáradozásodat, nemis tudom hogy hogyan köszönjem meg igazán. Arról pedig nem is beszélek, hogy mindjárt írtál is róla a Képes Világban, pardon Nagyvilágban. S persze azt is köszönném, hogy Vas Pistának megmutattad a szöveget. Én mindig szerettem volna, de sohasem mertem erre valóban megkérni őt. Amit a könyv bírálataként írsz, azzal nagyjából egyetértek. Tény, hogy a könyv nagyon nyers – én nem is akartam így kiadni (írtam ez ügyben Löblnek, de nem engedett) s amellett nem az a műfaj, amiben „Pantheonnei”[?]-valót alkot az ember. Ám abban egyáltalában nincs igazad, hogy Lukácstól nem tanultam semmit, s azt hiszem, ő sem fog így nyilatkozni. A portrék minőségére vonatkozólag is megegyezik a véleményünk, bár én az Illyését tartom messze a legjobbnak s aztán a Kosztolányit. Ám remélem, hogy a portrékon belül felfedezhető a fejlődés szerves útja. A könyv mélypontja érzésem szerint József Attila, de ezen már nem tudtam segíteni. De az előbbire visszatérve az egész szerkezet s nagyjából a költők beállítása is rokon a marxista szemlélettel. S maga az ábrázolás módszere, mely a társadalmi fejlődéssel magyarázza az irodalom jelenségét ide vág sőt az az állandó törekvés is, < hogy >|: mely:| a társadalmi törekvés: az író magatartása és stílusa összefüggéseit igyekszik nyomon követni. De hát elég már ebből bizonyára megutáltad még személyemet is, hogy annyit foglalkoztatlak dolgaimmal. Mégis kénytelen vagyok néhány dolgot még kérni tőled. Ha a könyv megjelenik, küldess el 3 példányt címemre. Egyet végy magadhoz, egyet adj Major Ottónak neki nem tudom a címét, a többit szétküldetem, sajnos nagyon kevés tiszteletpéldányom van s így nem tudok mindenkinek küldeni. Pándi Palit kérd meg nevemben, hogy írjon róla a Válaszba. Ami Keszi mester támadását illeti, köszönöm, hogy figyelmeztettél s hogy a kiadó hisztériáját leszereltétek. Én mindenesetre írtam Keszinek egy levelet, melyben tárgyilagos hangon tiltakoztam a felelőtlen rágalmazás ellen s írtam Lukács Györgynek is, elépanaszolva Keszi magatartását és kérve fi gyelmét. Nem tudom lesz-e hatása.

Ami az Újholdat illeti ott is csak köszönettel tartozom. Örkény Istvánnal több dolgot megbeszéltünk, hogy mit lehetne csinálni arról külön levelet írtam, amit majd ő átad. Olvastam a Magyarokban verseidet, nekem a Vörösmarty tetszik jobban, a hangja szép érett telt hang, csak a végével nem vagyok kibékülve. Itt sem költői, hanem logikai a kifogásom. Ugy látom Darázs a nagy békítő most már mindenkit összebékített Grandpierrevel. Ennek ellenére meglehetősen steril a folyóirat s ingadozó színvonalú. Mándy novellája kitűnő, Szabó Magda versei már nemcsak egyszerűen szépek, határozottan van egyéni szuggesztivitásuk, Hunyady [!] rossz és sajnos Gyárfás Miklósé rémes. (apropó Micu, kérdezd meg, hogy kap-e a Haladásnál könyvemből s ha nem akkor a kiadóval küldess neki, olyan kevés példányom van, hogy ezt a kérdést előbb < k >|: f :|el kell tennem.)

Ami megint az Újholdat illeti szeretném, ha a következő számba valaki írna rólam, persze nem a szerkesztő dícsérése alapján és nem is mazochisztikus < … > öntépéssel, szóval emberi módon, ahogy az ilyen ismeretterjesztő könyvvel foglalkozni kell. És engedd meg, hogy megmondjam nem is egészen ugy, ahogyan Te például Rónay hasonló szándéku, de tulságosan is iskolás és meglehetős érdektelen tartalmi kivonatos regény-könyvével foglalkoztál, amit mint pozitív irodalmi eredményt, mint írást tüntettünk fel az olvasók előtt. Ám ez csak szerény különvélemény részemről. Örülnék, ha megírnád, hogy kinek volna kedve egykicsit megnyujtottabb recenzióra? Arra is megkérlek, hogy alkalomadtán írd meg, hogy hol írtak a könyvről.

Ami kintmaradásunkat illeti előre láthatólag augusztus közepéig fog tartani, ha ne adj Isten vissza nem hivnak. Ha kijössz – remélem sikerül – látni fogod elég csendesen él itt az ember, attól eltekintve, hogy igyekszik minden napra egyegy kisebb csodát megtekinteni. Tanulni máskülönben is elég sokat tanulunk, beiratkoztunk rendes nyelvkurzusra. Sajnos franciákkal igen nehéz kapcsolatba kerülni, itt a magyarok féltve őrzik már megszerzett franciáikat. Nem tulzott az egymást segítésre a hajlandóság. A franciákról sem mondhatok viszont sok jót, rémes a gőgjük, szóval minden igaz, amit a magyar írók már megírtak róluk. De kicsinyes nagy nép. Közelről kicsit csunya, mint az épületeik, de nagy távlataik vannak csakugy mint csodálatosan rendezett utcáiknak. Meglepő mennyire csak nagy dolgokra volt ízlésük. A Louvre például gyönyörű, mint épülettömb. Ám minden része kétségbeejtő. Bernini nem hiába akarta lebontatni az egészet. Nagyjából így éli át az ember a közhelyszerű igazságot, mint itt láthatod. Node befejezem. Mégegyszer nagyon sok köszönetem. Munkáért, cikkért, Vas Pistáért stb. Hálámtól független, mégis nagyon kérlek vegyél föl valami |: a 200-at :| pénzt, a végső összegben majd megegyezünk.

Szeretettel ölel

Balázs

Gyurka!

Kérem-kérem, refl ektáljon a Magáról írt cikkre! Nem tetszett Magának? Írok hosszan majd a párizsi életről.

Sok üdv és köszönet:

Ágnes

Küldjél az Újhold számára is egy példányt könyvemből!

Elfelejtettem Rónaynak küldeni a könyvből, add át mellékelt cédulát Löblnek, hogy küldjék el.

Publications

Buda Attila, „Szorong a szívben a világ” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs itáliai, valamint franciaországi levelezése 1947–48-ból, Táguló körök: Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról, szerk. Buda Attila, Budapest, Ráció, 2014, 259–261.