Édes Anyám, Éva!

Megkaptam anyám levelét, nagyon örültem. S örültem a dollárügy elintéződésének is, mert már kaptunk Rómából értesítést, hogy minden rendben van, Déry felvette a pénzt. Na most: újabb pénzügyek. Ne haragudjatok, de ez már így van! Balázs írt Sanyinak, hogy intézze el az Anyáméknál lévő pénz átutalását. Választ persze még nem kaphattunk, de persze, nyilván megteszi, ha tudja. A teendő a következő: Éva keresse meg Sanyit, ami, gondolom, nem könnyű, mert irtóan be van fogva, és kérdezze meg tőle, hogy mit, hogyan csináljon. Legjobb talán a lakásán felhívni. Így a legegyszerűbb. Azt is kérdezze meg Sanyitól (Balázs ezt is említette neki), hogy nem tudná-e elhelyezni Bakczy [?] Pötyit. Most megint nagy az adminisztráció az új államosításokkal, hátha lehet valamit csinálni. – Baschnak is írtam, a Baumgarten-ügyben, s még ma írok levelet Pötyinek, mert tényleg disznóság, hogy nem írtunk. De ha Ti csak sejtenétek, hogy hány embernek kell írnunk! Egyre-másra kapjuk a híreket, hogy X és Y is megharagudott a levéltelenség miatt! Komoly pénzeket költünk bélyegre és levelezőlapra. Úgy, hogy boldog vagyok, hogyha mindenkinek egyszer írok, akinek kell. – Balázs még mindig a könyvet nyűvi, talán holnap befejezi. Már majdnem minden jegyünket kiváltottam (rémes nagy a francia adminisztráció!) csak a spiritusz-jegy hiányzik. Mert itt – változatosság okáért – nem lehet az olasz villanyfőzőket használni, gyenge az áram, ha egyszer bekapcsoljuk kivágja az egész szállodában, (ez mindenütt így van itt!) s a patron ordít. Általában utálják, ha a lakók főznek. Legfeljebb egy teát – ahhoz kell a spiritusz és persze spiritusz-főző. Hogy fogtok örülni, ha kissé használt spiritusz-főzőt viszek ajándékba! Nem drága ez különben, főleg ahhoz viszonyítva, hogy mit fizetne az ember reggeli kávéért, vagy kakaóért a bárban. (Itt minden „bár”) Nem beszélve arról, hogy förtelmes: hamis kakaó, hamis kávé; afféle ostrom-italok. Most hát nem reggelizünk – illetőleg mégis: datolyát eszünk reggelire. Ez itt a szegény emberek étele, mert olcsó és nagyon tápláló. Ugyanilyen a kókusz is, ha megeszel egy szeletet az utcán, 10 frs-ért, tele van a gyomrod. Ebédre-vacsorára az egyetemi menzára járunk, ez igen olcsó (fejenként és étkezésenként 50 frs) és jó is. Micsoda trükk volt a menzajegyet megszerezni! T. i. ahhoz be kéne iratkozni az egyetemre, de ott meg érettségi bizonyítványt kértek. Most képzeljétek el: elküldetni az érettségi bizonyítványainkat, de előbb közjegyzőileg hiteles francia másolatot készíttetni róla! Rengeteg idő és pénz. Megborzadtam, amikor a flegma kis francia mókus közölte ezt velem. De azért ezer útja van, a Sorbonne megkerülésével is, hogy az ember menzajegyet kapjon. Így hát mi is megszereztük. Franciatudásom nagyot csiszolódott, főleg az erőteljes kifejezések terén, mire a végére értem. – Szóval igen olcsón eszünk, kiszámoltuk: naponta kettőnknek déli és esti menza: 11 forint. Hol lehetne ezt vendéglőben megkapni? Mert persze, mondanom se kell, hogy a szállodás vendéglő élet az egész világon százszor drágább, mint a háztartás. A római-kollégiumi házi-menza is drágább volt, mint ez. Amellett a frank inflációs pénz (bár nem erősen) és nem nagy a vásárlóereje. – Tegnap voltunk egy társaságban, s egy francia nő nem akarta elhinni, hogy először vagyok Franciaországban. Úgy megdícsérte a kiejtésemet, hogy örökre hívévé szegődtem. Azt mondta, hogy nagyon „hangzatosan” beszélek. Persze, néha egészen kihagy az agyam, s a legegyszerűbb kifejezés sem jut az eszembe. Ça viendra! Csak sokat kellene franciákkal lenni. Egyelőre főleg magyarokkal jövünk össze. Örkényék ugyan elutaztak Mentonba, s nagyon csábítgatnak, hogy olcsó. Majd később. Somlyó Gyurka, Gyarmathy Erzsi stb. vannak itt. Voltunk a Montagne-című homoszexuális bárban is, s megnéztük Albertine (férfi -nő) világhírű fenekét. Egész csinos volt, bár vén, mint az éjszaka. Itt minden dizőz öreg és csunya; ilyen a párizsi izlés. A mulató kissé kopottas és egyáltalán nem csodálatos semmi malacság. – De főleg itthon ülünk, a könyv miatt. Utolsó fejezetet írja Balázs! Láttam már kínai könyvet is, az éjjeli portásunk, egy öreg kínai, mindig azt bújja. S van egy négerlány ismerősünk! Írjatok! S ha lehet, minél hamarabb jöjjön a pénz! Előre is nagyon köszönöm!

Sok csók:

Ágnes

Publications

Buda Attila, „Szorong a szívben a világ” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs itáliai, valamint franciaországi levelezése 1947–48-ból, Táguló körök: Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról, szerk. Buda Attila, Budapest, Ráció, 2014, 253–255.