Kedves Gyurka!

Vártam, egyre vártam, hogy írsz nekünk, de úgy tapasztalom, hogy mostanában odahaza senkinek sincs kedve írni nekünk. A hírek sem nagyon kellemesek, amik érkeznek. De erről máskor szeretnék részletesebben írni. Most egy nagy kéréssel fordulok Hozzád. Nem tudom, tudod-e, hogy írok vagy ha jobban tetszik így írtam már-már egy könyvet a mai magyar líráról, amit állítólag könyvnapra kell kihozni az Officinának. Mármost az Officina az utolsó kézirat részt tőlem kb. e hó 20-án kapja meg s nincs idő arra, hogy a korrektúrát nekem elküldje. Úgy arra kérlek, hogy ennek az utolsó résznek (körülbelül 40 gépelt oldal) vállald magadra a korrektúráját a kézirat alapján. Tiudom, [!] hogy ez nagy áldozat s hogy nem illik ilyesmit kérni, de nem tudok mást tenni, |: kényszerhelyzetben vagyok, ettől függ, hogy a könyv idejében megjelenhet-e vagy sem, :| s egyedül a Te alaposságodban bízom s a te kedvességedben, hogy ezt elvállalod. Az egész könyv kb. 120 gépelt oldal, melynek első 74 oldala már Löblnél van, de ezt én magam akarom korrigálni, mert van benne egy-két rossz megfogalmazás amit ki kell irtani. Téged csak a második rész átnézésével és végül az egész tördelt korrektúra merő átolvasásával fárasztanálak. Nagyon kérlek ne haragudj lehetetlen kérésemért. – Örülnék, ha megírnád egy lapon, hogy elvállalod-e, amit remélek s hívd fel Löblt (Nagymezőutca 26. Telefon: 123–020.) hogy a korrektúrát Hozzád küldje. Én egyidejűleg írtam neki és azt is jeleztem, hogy a nála levő rész korrektúrájához okvetlen ragaszkodom. Megkérdezhetnéd azt is, hogy szedik-e már? Ugyanis az a gyanúm, hogy ő kéziratban akarja előzetes cenzúrára beadni, ami marhaság s ami tényleg megakadályozná a könyvnapi megjelenést.

Tegnap érkeztem Párisba, hosszú és meglehetős fárasztó utazás után, amit nem panaszképpen említek, csak mentségként hangoztatok, mert a fáradság [!] miatt nem tudok még Neked érdekeseket írni, másrészt pedig most egy hét alatt be kell fejeznem könyvemet és ez teljesen lefoglal. Olaszországban azért maradtunk nagyon soká mert Ágnes közel egy hónapig beteg volt és nem tudtunk utazni. Most négy hónapot szeretnénk még itt tölteni. Itt van Örkény, akivel tegnap hosszan tárgyaltuk az Ujhold és az egész irodalom és a világ (hiszen minden kis dologban az egész szörnyű kérdéskomplexuma tükröződik) kérdéseit, de még nem jutottunk dűlőre. A kérdéseket most már azt hiszem világosan látom, de sem írói létemben, sem ha szabad így felelnem szerkesztői létemben sem tudok véglegesen és megnyugvással felelni. Mindenesetre arra kérlek benneteket, hogy a legnagyobb irodalompolitikai türelmességet tanúsítsátok a dolgokkal szemben, nem kell még Keszit se kinézni az asztalunktól. Kétségtelen ugyanis, hogy a lap megjelenésének biztosítása nemcsak anyagilag, hanem hatalmilag is egy bizonyos körtől függ s e kör ideges jóindulatától vagy hisztérikus félelmeitől. Természetesen sokat lendítene általánosan ügyünkön, ha Lukács például kinyilvánítaná azt a jóindulatát, amit láthatóan táplált római beszélgetéseink alatt velünk szemben. Ám nem tudom, hogy így távolról kérhetem-e erre, s hogy hajlandó-e. Örkénytől azt hallom, hogy most megjelenik egy kettős szám s hogy annak nagyon jó az anyaga. Ellenben kétségtelen, hogy a lapot csak mint havi folyóiratot érdemes fenttartani. Kérdés, hogy az anyagiak előteremtésére mittudunk csinálni. Örkény május végén haza megy addig én itt részletesen megbeszélem mind az anyagiak, mind a magatartás kérdését vele. Ne haragudj ha megmondom, változatlanul azt hiszem, hogy helyes volt őt körünkbe bevenni s hogy most egy olyan időszak következik, talán egész életünket kitöltő időszak, amikor az irodalmi, emberi becsület legnehezebb próbáit kell megállnunk s hogy ő ezekben magunk közé valóként gondolkozik. Ne kívánd, hogy ezeket a kérdéseket most mélyebben feszegessem. Meggyőződésem, hogy magatartásunk nagyon is jelentős a magyar szellemi élet szempontjából s hogy < bizonyos szempontból > döntő kérdés, |: az irodalmi fejlődés szempontjából :| hogy mi most ezekben az időkben mit csinálunk. Ezekről még részletesebben írni fogok. Még csak annyit, hogy éppen az itt érintett szempontból Majorka cikkét nagyon szerencsésnek tartom.

Várom válaszodat és szeretettel ölellek

Balázs

Annexe

Buda Attila, „Szorong a szívben a világ” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs itáliai, valamint franciaországi levelezése 1947–48-ból, Táguló körök: Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról, szerk. Buda Attila, Budapest, Ráció, 2014, 247–249.