Édes Anyám és Éva!

Elég régen nem írtam, most pótlom a pótlandókat. Nagyon örülök a leveleknek, s örülök, hogy még idejében megjött a Basch-féle terv vázlata. Közben azonban változás történt pénzügyi terveinkben. Megjött Basch levele, azt írja, hogy nem tud dollárt küldeni, legfeljebb frankot. Ez nem nagyon jó, csak végső esetben és Franciaországban vesszük igénybe. Ellenben – jól figyeljetek – egy bonyolult, de sikerrel kecsegtető utat tudtunk meg. Mondanom se kell, hogy nem tilos dolog! Máris írtunk Cininek, hogy tegye meg, legyen szíves az első lépéseket és menjen el a Sas-utca 14–16-ba, a Joint irodájába, s ott jelentse be, hogy római rokonai, illetve ismerősei |: (diákok) :| számára (a rokona jobb!) New Yorkon át, a Joint segítségével dollárt akar átutalni. Erre ki kell töltenie egy blankettát (igénylést) és beadnia. Egy idő mulva kiértesítik levélben, hogy lehet befizetni. Erre már Anyám, vagy Éva is bemehet és kifizetheti 50 vagy 100 dollár (amennyit engednek) fehér, forintbeli árát. Kb. 1 hónap mulva megkapjuk. Namost: azért kértük Cinit erre, mert a Ti származástok – nyilván – nem jó ide. Azonkívül friss fellépés is kell, kedveskedni a kisasszonyoknak, hogy hamar megcsinálják, vagy erélyesnek lenni, ha nem tetszik a nevünk. Kérjétek Ti is Cinit, hogy csinálja ezt meg, ha lehet! Nagyon fontos volna, az Akadémiáról márc. 10-én el kell mennünk (Kardos rémes ember, majd bővebben írok róla). Ez azért meglepő, mert bár a mi meghívásunk valóban lejár, de vannak itt évszámra link művészecskék, ingyen, bérmentve, az igazgató kegyeiből. Minden képre megy. Ezt ne terjesszétek az Újholdnál, nem akarom, hogy visszakerüljön. Továbbá: szeretnénk elmenni Nápolyba és környékére, egy kis faluba (Positano vagy Amalfi ), mert ott a legolcsóbb az élet saját költségen, s Balázsnak be kell fejeznie a könyvét. Ez roppant teher, itt nagyon szétszórt az ember, állandó városnézés, rengeteg élmény – s közben egy könyvre koncentrálni! Azért akarunk egy halászfaluban néhány szintelen hetet – nem is beszélve arról, hogy hülyeség lenne elmulasztani egy olasz tavaszt, mikor itt vagyunk helyben. Szóval, pénzre van szükségünk, bár nagyon spórolunk – de Szicilia igen sokba került. Az is Kardos bájai közé tartozik, hogy utolsó percben kijelentette, hogy a költőket nem tartják el Sziciliában, ha akarunk menjünk önköltségen – illetve < … > csak vasúti jegy áll rendelkezésükre. Hát persze, hogy mindenki ment, egy első osztályú villamosvasutjegyet Cataniá ba (5 000 líra, kettőnknek 10 000) nem < … > enged elveszni az ember ingyen. Dehát a 10 napra ráment a spórolt reggelipénzünk (a havi 7 000 líra), pedig alig ettünk meleget, szalonnán éltünk főleg. De a szálloda még ott is drága! Mégis láttuk Sziciliát! Már írtam, hogy csodás volt. – Honnan vegyétek a pénzt a dollárra? Ki kell váltani a Baumgartent – a Joint ügyet senkinek sem kell említeni (Cinit kértük persze), mert nekünk is suba alatt adták a tippet. Egyszerűen, ha netán Basch érdeklődnék, amit nem hiszek, azt kell mondani, hogy mégis úgy döntöttünk, hogy vegyétek fel a pénzt, nagyon köszönjük jóakaratát. Az egy hónapra 300 forint, lehet, hogy a befizetés csak márc. 1.-e után történik a Joint ban, ez újabb 300. Ha korábban (ami voltaképpen jó lenne, az ügy sürgősségére való tekintettel, hiszen március végénél tovább mégsem húzhatjuk az időt Itáliában) – akkor vagy megpróbálni kikérni a Baumgartentől két hónapot (ez esetben azt kell mondani, hogy módot találtatok pénzküldésre, magánúton; nem fogják firtatni) – vagy, ha nem adnak pénzt, akkor pótolni részben saját pénzetekből, fizetésünkből, vagy, ha nem telik, kölcsönkérni Piritől, Rezsőtől, Sanyitól, a következő hónapban Baumgartenból törleszteni. 100 dollár kb. 1 200 forint. Valahogy össze kéne hozni ezt a pénzt, mert ez a legjobb számunkra, (átszámítással, stb.), sokkal jobb, mint a frank. Nem is lehet összehasonlítani. – Befejezve a témát: ha a Joint valami oknál fogva nem megy, megkértük ugyancsak Cinit, hogy próbáljon beszélni Sőtér Pistivel. Ezt végső esetben. Hogy t. i. a kultusz adjon egy kis dollárt a keretéből, mert – és ez a fontos itt – mi nem kaptunk a keretből semmi valutát. Ez elég nehéz ügy. Inkább a Jointra kell ráfeküdni. Szóval, kérlek szépen, legyetek okosak! Tudom, hogy 1 200 forint nagy összeg, de úgy képzelem, ha ez sikerül, több pótlásra nem lesz szükségünk. S azért akarjuk itt, Olaszországban megvárni, mert idefelé járt út ez a Joint-átutalás, míg Párisba nem tudjuk, hogy lehet-e. Nagy dolog lenne, ha sikerülne. Százszor jobb minden más valutaátutalásnál: fehér dollár! – Látom, ez a levél a Pénz jegyében íródott – nem baj, el kellett részletesen mondanom. Különben most kissé rosszkedvűek vagyunk, a Kardos-ügyek bosszantanak, hallom, mindenki fia-borja addig marad itt, amíg éppen akar, csak éppen az igazgató talpát kell nyalogatni. Nagy, böhöm, cezaromániás ember, „komám”-nak titulálja az írókat és fogalma sincs az értékrendről. Mindenki dühös rá, még kegyencei is, mert szeszélyes, mint egy várandós asszony. Nem írom le részletesen, hogyan, miként tolt ki velünk, úgy alkuszik olyan dolgokban, amik hivatalosan járnak nekünk, mint egy cigány.

febr. 17. Ma kaptunk egy táviratot az Officinától, sürgetik Balázs kéziratát. Rémes! A határidő március vége, s úgy látszik, még hamarabb akarják. Szegényke, már megint folyton dolgozik, mint a Lin-Yu-tangon. Az is milyen sűrített őrület volt. De úgy látszik, a cég könyvnapra akarja kihozni a könyvet – ami különben jó, megint pénzt jelent – de hát megint roppant munkatempó. – Szorgalmasan nézzük Rómát, már rájöttünk, hogy megnézhetetlen, minimum 2 év kellene hozzá; itt tombol a társasélet is, minden este vagy ivás, vagy látogatás, előadás, fogadás – és egyéb ás. Néhány napja igen hideg van, azt mondják, egyszerre, február végén május lesz. Vederemo! A mimózafák már elnyitóban vannak, de csodálatosak így is. Kezdődik az írisz; ibolya is van még és a narancs főszezonja végefelé jár. Túlságosan sokat vagyunk magyarok között, ez baj. Nem haladok az olaszban. De olvasunk minden kutya-fülét, ami kell a város megértéséhez: renaissance történetet, római császárokat, stb. Képzeljétek, ettem már homárt is: remek! Ki kell szívni a húst a lábából; mint egy furulyát fújja az ember. A borokban határozottan mester vagyok. – Kérlek írjatok mielőbb! Mindenről!

Sok csók:

Ágnes

Publications

Buda Attila, „Szorong a szívben a világ” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs itáliai, valamint franciaországi levelezése 1947–48-ból, Táguló körök: Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról, szerk. Buda Attila, Budapest, Ráció, 2014, 229–231.