Kedves Gyurka!

Ma kaptam meg leveledet és az Ujhold egy számát, amit nem Te, hanem a Köztelek utcai kiadóhivatal adott fel. (Mellesleg az olasz posta csodálatos leleményessége, hogy megérkezett, mert a címzés olvashatatlan ceruzaírással mindössze annyi volt, hogy Róma, Coll. Hungáricum.) Végtelenül hálás vagyok neked, hogy levelemre hamar válaszoltál s hogy részletesen beszámoltál a dolgokról. Ez az első igazán baráti gesztus, amit az otthoniaktól, mióta elutaztam kaptam. Képzelheted, hogy végtelenül dühített, hogy nem tudtam Ujholdhoz jutni s hogy ami hírt kaptam hazulról a dolgokról Éva sógornőmtől az sem volt túlzottan részletes és bíztató. Örkény írt ugyan, illetőleg válaszolt levelemre s megemlítette, hogy nevemet, mint szerkesztőt a lapról leveszik. Mondanom se kell, hogy ebben sohasem állapodtunk így meg, sőt éppen ragaszkodtam ahhoz, hogy, bár kénytelen voltam a kiadást vállalni, szerkesztő is maradjak. Végeredményben a szerepem nemcsak anyagi és terjesztésre vonatkozó. Most már azonban legyen úgy, ahogyan meg tudtok állapodni. Egyáltalában nincs bennem túlzott szereplési szándék, de azt mondanom sem kell, hogy egyrészt Örkény nem képvisel bennünket minden fenntartás nélkül, másrészt a jogi helyzetet sem kívántam oly mértékben kezére játszani. De még egyszer hangsúlyozni akarom: bármilyen megoldásba belemegyek, amelyből kitűnik, hogy a lap egy társaság kollektív tulajdona vagy továbbmegyek minden olyan megoldás jó, amibe közös akarattal megegyeztek. A fontos az, hogy a lapot senki se csavarhassa ki a kezünkből s persze, hogy életképes állapotban maradjon. Nagyon örülök annak, hogy most Te foglalkozol legtöbbet a dologgal, mert, ha különbözik is ízlésünk, |: egyben másban :| mégis feltétlen megbízom az ízlésedben. Az az érzésem bizonyos szempontból kettőnk közül én vagyok a kevésbé szigorú. A szerkesztési kérdés megoldásában azonban anyagi és politikai szempontok is vezettek. Amit Örkényről írsz nagyon megdöbbent, szinte megrendít egész emberismeretemben vetett hitemben. Semmiképpen sem vártam, hogy politikai oldalról támadjon ellenem és hogy ilyen propozíciókkal jöjjön. Az engedélynek pedig saját nevére való kérése az én beleegyezésem nélkül egyenesen a magántulajdonba ütközött volna. Remélem, hogy bizonyos fokig talán félre is értettétek. Természetes, hogy az Újhold decemberi számát még nem tudtam elolvasni, de máris látom, hogy egész csomó kínos sajtóhiba és tördelési tudatlanság van benne. A fedőlapot például magasabbra kellett volna tenni. A Te versedben benne van egy idegen y. A pályázatot meghosszabbították (nem én hosszabbítottam meg, hanem vagy Gyárfás vagy Örkény s én éppen mikor szóbakerült a kérdés azt fejtegettem, hogy előzőleg beszélni kell a tanáccsal). Szóval a meghosszabbított pályázat eredménye a februári számban tétetik közzé!!!!!! Az én cikkem tele van a legsúlyosabb és zavaróbb sajtóhibával. Egy helyen pedig a szöveg értelmetlenné vált. Nagyon kérlek, hogy a januári szám legvégén tegyétek közre az alábbi szöveget: „Az Újhold decemberi számában Lengyel Balázs: Négy arckép című tanulmánya sajnálatos módon számos értelemzavaró < nyomd > sajtóhibával jelent meg. A 163. oldal első bekezdésének harmadik és negyedik mondata helyesen így hangzik: Ez a realista szándék alig ismer magánügyet s a magánügynek is a magyarság egyetemére vonatkozó részét bontja ki. Leleplező, hogy a legszemélyesebb örömben: a gyerekben is csak a fajta folytatóját, az új kis mongolt képes meg< ünnepe >|: éneke :|lni. Azonban nemcsak ilyen külsőségekben, < Illyés >|: hanem :|látásában, ösztönös képalkotásában realista. – A tanulmány a »Fogak tornáca«, »Tücsökzene«, »Szembenézve« és »Kettős örvény« kötetek alkalmából íródott.” – Nagyon hálás lennék, ha az eredeti kéziratot a nyomdában megszereznéd és azzal összehasonlítanád |: és azt megőriznéd :|. A többi sajtóhibáról most nem beszélek: rémes!!! Vesszők, „a” betűk hiányoznak, legmegfoghatóbb helyett legmegkapóbb írva, életművében helyett életművénél stb. Így valóban egyenetlen a stílus. Máskülönben teljesen igazad van; a Szabó Lőrinc rész a legjobban tetszik nekem is, Illyés kicsit fáradt és a közhelyet kellett elmondani róla mert az igaz. Weöresről pedig már körülbelül ugyanezt megírtam. Nagyon jól esett máskülönben kritikád, bár részletet dicsérsz benne és nem amire én a legbüszkébb vagyok: magát a vállalkozást.

Ami a Baumgartent illeti, ha ebben a számban még nem írnátok Mándyról, akkor én a februári számára [!] küldök egy kis cikket róla. Nagyon boldog vagyok, hogy kapott, de azt reméltem, hogy közülünk még többen kapni fognak. Darázs azt súgta nekem, de lehet, hogy más benfentes, hogy ő és Te is kaptok. Sajnálom és remélem, hogy jövőre kapni fogsz. Igazad van, hogy késve írunk a könyvedről, de feltétlen szeretném ha írnánk és Ágnes dolgozik is rajta. Ugyanis egy folyóirat mégis egy értékrend elfogadtatására törekszik s ezt az értékrendet ki is kell fejteni. Miután könyved nyáron jelent meg kétségtelen, hogy < … >- októberben kellett volna írni róla, de tudod hogy van, gyakran nincs egy-egy feladatra < … > vállalkozó, még akkor is, ha fontos a feladat. Például Schöpflinről sem írtunk. Az öregnél aztán én kimentettem magam, hogy úgyis készülök egy tanulmányt írni, de nem készülök, mert elolvastam éppen most irodalomtörténetét és hát bizony, bizony a mozaikrendszernél (portré-mozaik) többet vár az ember egy ilyen összefoglaló műben, amely eleinte hibátlanul az összefoglalás magashangján kezdődik. – Ami még az Újhold ügyeket illeti, van ott egy olyan névsor is, ami pontosan feltünteti, hogy ki meddig fi zetett elő s hogy kinek mikor jár le az előfi zetése. Egyébként kérdezzétek meg tőlem én fejből is tudom és Gyárfásnak < és > a lényeges részeket lediktáltam, Örkénynek pedig megírtam, hogy most pl. Sőtéréktől lehet majd pénzt szerezni. Igaz, hogy ez < egésze > mivel több papíron van könnyen < el > összezavarható, s kartotékrendszert kellene felfektetni. Felvetem a kérdést, hogy a Kultusz IV. ügyosztálya jelezte-e, hogy hova kéri a száz példányt? Karinthy Cininek megírtam a Studium ügyét, szólj te is, hogy intézze el. Szóval igazad van, hogy a kiadói dolgokat meglehetősen öszszebogozva és rendetlenségben hagytam; nem bírtam ugyanis jobban kibogozni. Hidd el az utóbbi időben is annyi időt fordítottam pénzszerzésre, amennyit csak bírtam. Azt hiszem némi sikerrel. – Nagyon helyesnek tartanám, ha Mándy segédszerkesztő lenne, ha tudtok fi zetni. Ti látjátok, hogy hogyan áll a lap. – A centennáriumra [!] sajnos nem tudok semmit sem vállani. [!] Most kezdtem csak könyvem megírásába és március végére meg kell lenni a kéziratnak. Ez is borzasztó teher, mert itt igazán nem írni, hanem tanulni kell. Ezt teszem is meglehetős szorgalommal. Rengeteget járunk a városban s igyekszünk megtanulni a megtanulandók beláthatatlan seregéből valamit és átélni, amit lehet. Isszonyatos [!] a gazdagság itt. Egy hónap alatt alig tudtunk felmérni belőle valamit.Nagyon szeretném, ha ki tudnál ide jönni. Sohasem hittem, hogy milyen kicsi az ottani kozmosz, s hogy ilyen nagy az a világ, amelyet feltétlen ismernünk kell. Óriási tudásszomjjal próbáljuk magunkévá tenni azt a történelmi múltat és azt a művészeti csodát, amit ez a város jelent. Rám elsősorban az építészetük és a festészetük hat; tudod, hogy a képzőművészetekben meglehetősen süket voltam s most mintha < … >|: uj :| szervem nőtt volna, úgy élvezem ezt az isteni művészetet. És itt van mit élvezni. Teljesen igazad van, hogy nincs meg az a műveltségem, ami kellene és hidd el, ha a hiúságot és érzékenységet leteszem, tisztán is látom ezt a problémát. Tudom, hogy létkérdés (írói-lét) számomra a művelődés. De azt hiszem ez mindnyájunk számára is. Gyakran beszélünk arról, hogy Mándyn mit lendítene egy ilyen külföldi út. De persze úgy ha tanulna. Itt egy csomó költő van, aki ki sem mozdul a szobájából és nem látott még semmit. Meg kellene vesszőzni őket. Weöres Sanyi meg szidja Rómát, és begubózik. Éppen mert tudom a hiányokat nyújtani szeretném amíg lehet kinttartózkodásomat, ha terveim sikerülnek akkor csak nyár közepén jönnénk vissza. Ki tudja mikor tudunk még egy ilyen vándorévet csinálni. – Végezetül már csak annyit, hogy Ágnes verset fog küldeni a következő számra, én meg ha alkalmas küldök a készülő líratörténetemből. Gyárfásnak kérlek mondd meg, hogy ne haragudjon, hogy annyit molesztálom példányért. Szeretném, ha írna pár sort s főleg megírná Örkénnyel való dolgait, az én politikai inpasszibilitásomra [!] tekintettel. Ezt különben váltig nem érzem. Itt van például Lukács György s nagyon kellemes jó hangnemben beszélgettünk több ízben a legkényesebb személyi kérdésekről is. Csak ostobasággal lehet azt hinni, hogy politikailag imposszibilis az, amit csinálok vagy csinálunk. Erről éppen ezek a beszélgetések győztek meg. – Vidor azt hiszem a Schöpflin cikke miatt dühös, nem?

A versedről változatlanul jó véleménnyel vagyok, hogy nyomtatásban megjelent. Pilinszky éppen itt olvasta, elsimerő [!] megjegyzések mellett. Kíváncsi vagyok az új számra, kérlek küldjétek rendszeresen. Sőt ha megkaphatnám az előzőket is. Nagyon hasznos lenne, ha nem másért hát mindnyájunk kijutása érdekében is, ha itt a kollégumban [!] a lapunkat olvasnák. És mindenki szívesen olvasná ha lenne rá mód. Kedves Gyurka végül is befejezem, nagyon köszönöm gyors válaszodat. A fi úknak mondd meg, hogy mindenkit üdvözlök szeretettel. Mándynak melegen gratulálok s rövidesen írni fogok < róla >|: neki :|. Jó munkát kívánok.

Szeretettel üdvözöl és ölel

Balázs

Kedves Gyurka!

Holnap reggel indulunk Szici< … >liába, Cataniába. Ez is a csodák sorozatába tartozik. – Nagyon szeretném, ha engedne írni Magáról. Ha esetleg nem akarja, hogy én írjak, közölje, bár kifejezetten szeretném ezt megcsinálni. Tudja, hogy körülbelül 3 hónapig kotlom a gondolaton. Mondom, csak akkor hagyok fel a tervvel, ha személyem ellen van kifogása. S ne haragudjék rám ezért a késedelemért! Hiszen nem rám várt a feladat először! Dehát ezt tudja. – Balázsnak, s nekem is, nagyon jól esett levele. Igazán mindenre kiterjedő, s végre-végre világos beszámoló volt. – Remélem, hogy Kardos, nem feledkezik meg Magáról, s majd igyekszünk eszébe juttatni. Nagyon jól nyilatkozott ez ügyben. – Szégyen, de való, nem tudok okosabbakat írni, mert leragad a szemem, s holnap korán kell kelni. Majd legközelebb komolyat és hosszút írok, bár Balázs most is kitett magáért. Döbbenetes, micsoda regényt írt.

Addig is, kedves Gyurka, sokszor üdvözlöm, szeretettel:

Ágnes

Publications

Buda Attila, „Szorong a szívben a világ” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs itáliai, valamint franciaországi levelezése 1947–48-ból, Táguló körök: Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról, szerk. Buda Attila, Budapest, Ráció, 2014, 211–215.