Kedves Gyurka!

Szeretnélek megkéri arra, hogy ne restelj majd leveleimre válaszolni s hogy ha nem esik fáradságodra számolj be az otthoni életről. Ilyenkor külföldön érzi csak igazán az ember, hogy mennyire oda van kötve az otthoni dolgokhoz s hogy ha szereti, ha nem, véglegesen bele van kötözve környezetébe. S igy bizony Rómában még egyrészt a sors valóban csodálatos ajándékának veszi az átélés lehetőségét, a feltétlenül szükséges dolgok megtanulására adott időt, másrészt kicsit úgy is él, mint a szárazra vetett hal. Különösen, hogy semmi hirt sem kap hazulról. Sajnos az Ujholdról is például, csak azt tudom, hogy megjelent, mert Vas István megköszönte amit irtam róla, de senki sem méltatott arra, hogy a számot elküldjék. Ez pedig pokolian bosszant, annál is inkább, mert Vas Pista azt írta, hogy botrányosan tele van sajtóhibával. (Bedöglött a töltőtollam, azért folytatom így.) Máskülönben pedig Gyárfástól is, Örkénytől is levélben több példányt kértem, mert itt szükség van rá, s e kéréstől függetlenül is elküldhették volna. Azt hiszem Neked nem kell hangsúlyoznom, hogy mennyire fontosnak tartom az Ujhold létét s nem is gondolod mennyi munkába került, hogy egyáltalán anyagilag létez< ni tud >< kozásunk >|: ni tud. :| Nem szeretném, nemcsak objektív, hanem szubjektív szempontból sem, ha vállalkozásunk megsemmisülne. Nemcsak anyagi megsemmisülésre, hanem szellemire is gondolok. Nos tudjuk, amit tudunk. Azt is, hogy ahol személyekkel kapcsolatos kérdések merülnek fel, ott mindig nehéz megegyezni. De innen távolról is, ha nem is tudok beleszólni, mégis kiváncsi vagyok, hogy helyesen < választott > rendeztem-e végül is a dolgokat, vagy az a rendszer, amit felállítottunk közösen és mindegyikünk megalkuvásai árán képes-e funkcionálni vagy ha vannak zavarai, ezek honnan erednek. Az is érdekelne, hogy mi van az engedély körül. Nem szeretném, ha tudtom és beleegyezésem nélkül bárkinek a neve – hacsak erre végleges kényszerítő erők gyors döntést nem provokáltak ki – az engedélyokiraton szerepel< jen >|: ne :|. Mindenesetre azt szeretném, ha az Ujhold ügyét magadénak tekintenéd – nagyon jól tudod, hogy kikötöttem több ízben, hogy vers beleegyezésed nélkül nem jelenhet meg – s részt vennél a dolgokban. Nem tudom mi az otthoni helyzet s így inkább pszichológiai megfi gyeléseim alapján mondom – és ezt kérlek ne vedd zokon – hogy ha vannak összeütközések, akkor nem a sértődött félrevonulás, hanem inkább a harcos akaratkeresztülvitel a helyes magatartás. De nem szeretnék ilyen messze menni és reménykedem abban, hogy rendben vannak a dolgok. Bár nem értem, hogy miért csak ilyen későn karácsony után jelent meg a lap, mikor 10-én már be volt tördelve s hogy miért nem kapok belőle. Nem is szólva arról, hogy bár Gyárfást több ízben kértem, hogy rendesen korrigáljon, miért van annyi sajtóhiba? Kardos Tiborral beszélgettünk rólad, mondta, hogy szeretne ide meghívni s hogy igen nagyrabecsüli személyedet. Mire elpletykáltam, hogy tudomásom szerint – remélem igaz – Baumgárten [!] díjat fogsz kapni. Ennek láthatóan örült, mondván, hogy ez csak megkönnyíti a meghívás keresztülvitelét. Ha lehetne ez ügyben valamit tennem, valami módon ébren tartanom, akkor írd meg, mit gondolsz. Vagy hogy mikor tudnál otthonról elszabadulni. Azt neked mondanom se kell, hogy milyen nagy dolog egy ilyen utazás, s hogy valóban sokkal teljesebb ember és gazdagabb lélek válik az utazóból. Az ember nagyon erősen be van zárva a mi kis, egymással vetélkedő környezetünkbe s csak ilyenkor kapnak azt hiszem igazi perspektívát a dolgok s igazi értékrendet a műveltség tényei. Én legalább is úgy ténfergek itt, azzal az érzéssel, hogy mennyi mindet kell, érdemes, szükségszerű megtanulni. Hogy Somlyót: idézzem [!] micsoda dolgok vannak. Bár azok a dolgok, amiket látok, nem egészen azt a révületet és csodálkozást keltik bennem, mint Somlyóban! Apropó: megkaptam verskötetét. Nem hiszem, hogy eltérne róla a véleményünk. Ám azt vélem, hogy politikusabb lenne, ha nem sürgősen mondanánk róla bírálatot. Sem oktalanul dicsérni, sem fölöslegesen elvadítani nem kell. Ám most ilyesmibe nem akarok beleszólni. Szeretném, ha kisebb nagyobb zökkenővel, de együtt maradna a társaság. S főleg rendes időközökben jelenne meg a lap. Kérlek, hogy az eddig kért, de nem kapott példányokon felül az új számból még küldjenek nekem kettőt. Ne vedd zokon, hogy ezzel is, meg levelemmel terheltelek.

Szeretettel ölel

Balázs

Mándy címét légy szíves írd meg nekem.

Ágnes megbeszélés szerint ir a kötetedről.

Publications

Buda Attila, „Szorong a szívben a világ” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs itáliai, valamint franciaországi levelezése 1947–48-ból, Táguló körök: Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról, szerk. Buda Attila, Budapest, Ráció, 2014, 206–207.