Kedves Barátom,

Eszmélkedek, hogy szórakozottságból, francia nyelven biggyesztettem dátumot a levelem élére. Nagyobb baj aligha lesz belőle, mert ha jól meggondoljuk a dolgot, hát magyarul is ma augusztus 11-e van. Legalábbis éjfélig.

Túlnan ezen az elmélkedésemen, bocsánatot kérek, amiért nem feleltem nyomban legutóbbi oly lekötelezően meleg hangú érdeklődésére, ami a szegény feleségem kórállapotát illeti. Részint éppen a betegsége és a vele járó gondjaim miatt nem tudtam a megérdemelt sietséggel felelni, részint meg azért nem, mert a két lapomtól kaptam levelet, hogy jövő szerdán, az ünnep folytán, zárva lesz a nyomda, tehát kénytelenek egy nappal korábban zárni a lapokat. Én is tehát legalább egy nappal korábban juttassam el nekik a zöldségeimet. Máskor pénteken és szombaton volt számomra a két zárlati nap. E héten tehát már csütörtökön, illetve pénteken szakadt nyakamba a „sluss”. (Így hívtuk Pesten. A maga idején is?) Szóval nyakra-főre kellett suszterelnem. Dehogyis lett volna időm levelet írni. Hála istennek na aztán túl vagyok ezen a sövényen is. Hétfőig megint magánember leszek, tehetek, vehetek a kedvem szerint. Első dolgom e tekintetben a maga levelére felelnem.

Ami a feleségem állapotát illeti, kezd megint talpra állni, de bizony még kicsit tétován. Új bajok is jöttek közbe, bár az orvos váltig biztat, múló jelenség. A legutóbbi vérvizsgálat ugyanis a kelleténél több cukrot talált a vérében és nem elegendő veres vérsejtet. A cukor normális mennyisége 0,90 és 1,10 gr. lenne egy liter vérben. Nos az övében 1,42 g volt a lelet. Ismétlem, az orvos szerint ez még nem nagy baj, mert talán sok orvosság is játszik szerepet ebben a hirtelen aránytalanságban. Mindenesetre megnyugtató, hogy az orvos nem parancsolt a betegre semmiféle külön diétát. Ehetik, amit akar. A norma majd helyreáll önként. Hát majd meglátjuk. Sajnos, másrészt az ischiasza is visszatért. Az orvos igen erőteljes oltásokkal gyógyítja. Hosszú, öles tűt szúr az ereibe. Mindez nagy fájdalmakkal jár. De szerencsére a beteg jó arcot vág a rossz játékhoz (eine gute Miene zum bösen Spiel, mondja a német) és hát reménykedünk, hogy majd csak vége lesz ennek a megpróbáltatásnak is. A testi fájdalmait még csak elég könnyű lélekkel bírná a beteg, ha másrészt nem fúrná a gond, amiért hogy közben a konyhakertje elvadul. A káposzták és saláták valóságos pagodákká nőnek és ki kötözi karóhoz a paradicsomot? Ki kapálja meg a kukoricát? Ki néz utána leszedni a tököket, amelyek közben valóságos turbánokká nőnek. Mit turbánokká? Zeppelineké, akkorák. És a sok uborka? Kín neki gondolnia rá, hogy amit a verejtékével megtermesztett, most mind a giliszták zsákmánya lesz, meg a csigáké és egyéb élősdieké. Siratja a zöldbabokat, amik most már sárgán csüngenek le, zokogja a karalábéit, amiktől olyan sokat várt, stb. stb. Bizony még belé telik vagy hat hét, két hónap, mire a feleségem megint az lesz, aki volt, és akinek maga is ismeri.

Na, így hát a kelleténél bővebben is megfeleltem az idevágó kérdéseire.

Örülök viszont tudni, hogy az angol kiadójától jó hírei vannak, sőt hogy ismerőseit küldi vizitelni magánál. Mindebből, pláne angol ember részéről, én nagy megbecsültetést látok. Bár minél kiadósabb folytatása lenne a dolognak.

Bay-tól máiglan se kaptam választ. Most igazán nem tudom hogyan megközelíteni. Talán majd szeptemberben megkísérlem bejelentés nélkül elmenni Stockhoz és úgy tenni, mintha abban az irányban jártamban, csak így jó szerencsére kukkantottam volna be hozzá. Hogy maga újfent írt neki, jól tette. Nem kockáztatott vele semmit. Közvetlenül operált neki valamit. Ezt kéretlen is meglehet tenni, sőt kell is. De már sokkal kényesebb valami „protegálni” valakit, ha egyszer nem kértek ebből a protekcióból. Tartanom kell tőle, hátha ez a feltukmált protekció végül inkább ártani talál magának, mintsem használni.

Ha legközelébb megint Párizsban jár, tudassa velem idején. Ha lehetséges, kiinvitálnom majd hozzánk, ha meg nem, hát majd lehetőleg én jövök be a városba, hogy legalább találkozhassunk. A párizsi címet majd mindenesetre adja meg.

Egy másik boríték alatt majd néhány magyar vonatkozású német újságkivágást küldök el. Hasonlóképpen kap majd megint OBSERVER kivágásokat. A legutóbbi kritikus napjaim során, ó szintén megvallom, megfeledkeztem róla.

Feleségem szépen köszöni a maga érdeklődését. Persze én is. És az egész ház a legbarátságosabb üdvözleteit küldi. Magam is, igaz baráti szeretettel köszöntöm és szorítom meg kezét.

Adorján Andor