Kedves jó Barátom,

Mint tegnapelőtt befutott levelében helyesen sejtette, valóban, én is kaptam időközben értesítést André Bay-tól, akitől is itt most töredelmesen bocsánatot kérek, amiért hogy gondolatban megítéltem a huzamos hallgatásáért. Mentségem az önnön lelkiismeretem előtt hogy nem pro domo voltam türelmetlen, hanem mert magáról volt szó és a legszentebb kenyér érdekeiről, amit persze hogy tisztelni illik, Bay levele egyébként pár szónyi volt, de barátságos. Ide jegyzem: „Cher Monsieur Adorjan, J’ai retrouvé le synopsis de M. Gustave Rab et lui écris de m’envoyer son manuscrit que j’examinerai très volontiers. – En toute amitié votre etc”. E kurta pár sorban egy igen érdekes külön vélemény jut kifejezésre, még pedig hogy a „synopsis”-t hímneműnek írja, szemben az Académie française szótárával valamint a Larousse-szal, ahol mindkét helyen a „synopsis” vocabulum mint nőnemű szerepel. Ezt a különbözőséget azzal magyarázom, hogy amióta annyi nő is rávetette magát az írásra, sőt előszeretettel annyit foglalkozik erotikával és sexuális kérdésekkel, a „synopsis” hermafrodita lett, vagy netán kétnemű. Na, de hát ez mellékes.

Illett volna, hogy Bay leveléről nyomban értesítsem magát. Meg is tettem volna, ha a hét 3 utolsó napján nem lennék olyan rabszolgája a két lapnak ahová kell, hogy az egyiknek már péntek délután, a másiknak szombat d.u. 4 óra előtt adjam postára a firkáimat. Viszont ma vasárnap bőven van ráérő időm.

Persze, igen-igen örülnék, ha sikerülnie zöld ágra vergődni Stock-kal. Szolid, protestáns cég és itteni protestáns körökben nagy a hitele és tekintélye. Ha a cég most megnagyobbodik és friss vér kerül az ereibe, annál jobb. Csak küldje el hamarost neki a kéziratát és ha nekem adják ki olvasásra, nyugodt lehet eleve a vélelmezésem dolgában. Igazat szólván, azért húzódoztam el eddig beszélni magáról Stock-nak, mert hittem, ez esetben inkább kérik ki a véleményemet, mintha eleve tudja, hogy baráti viszonyban vagyok magával. Hát már most bízzuk a továbbiakat a jó sorsra. Hogy mondta Zrínyi Miklós a költő: „Sors bona nihil aliud.”

Ami a lapkivágásokat illeti, tudomásul veszem, hogy az olasszal szemben allergikus. Kár, mert ezekben akad a leggyakrabban olyasmi, ami körül hímezni lehet, téma, ami visszhangot támaszt az emberben. Hát majd ezentúl csak a német és az angol kivágásokra gondolok; angol lapom azonban csak kettő van: az OBSERVER c. heti lap és a TIMES LITERARY SUPLEMENTJE, amelyet egészében őrzök meg. Az AUX ECOUTES-tal nem menne sokra, ha a tudósításaiból kizárja a politikát. Ez ugyanis eminensen politikai traccs lap, pláne újabb keletűen. Még az előtt, Paul Levy életében írhatott az ember oda mást is, de újabban vagy a politika teszi ki a lapot, vagy abszolút üres fecsely, mindenről, divattól a filateliáig, mindenből egy csipet, de semmiből se valami szubstenciális. Mégis, ha próbát akar tenni, küldök belőle két hetente két-két számot, hanem a hónap végén küldi vissza, de ha későbben, az se baj. Csak azt nem szeretném, ha a kollekcióm az év végén foghíjas lenne.

Igaz megilletődéssel olvastam, amiket megboldogult kedves felesége angol nyelvlekcióiról írt. A drága asszony! Sose fogom elfelejteni azt a kis jelenetet, amikor hazajött a maguk hotelszobájába, micsoda lendülettel lépett maga mellé, megcsókolni magát, mielőtt egy szót is szólt volna és utána nyomban milyen fáradtan roskadt le egy székre, ahol aztán percekig ült mozdulatlan. Az a szinte emfatikus különbség, ami e csók lendülete és a hölgy fáradtsága között volt, akkor igen megütött engem, mély hatással volt rám, sokat mondó volt; láthatja abból is, hogy máig se feledtem. Nem is fogom. És még egy bizalmas vallomást teszek itt most magának: Amióta maga az élettársát vesztette, én még babonásabb, megfélemlettebb ragaszkodással és hálával csüngök a magamén. Boldog, akinek a halála nem pusztán elmúlás, hanem egyben egy barázda is a mások legtisztább emlékezésében. Barázda, amelyikbe a jóság néhány termékeny magját hintették.

Hogy időközben itt most megint tél lett, nem kell mondanom. Nyilván Dreux-ben sincsen másképpen. Mégis képzelje, nem csak hogy a bodzafák már leveleznek, de az orgonabokrok is már csuda friss vimmerli, mint egy hetedik gimnazista. Sőt az egyik megbolondult barackfa már bimbózik. Hallatlan könnyelműség. Hogyan lehet ilyen hiszékenyen felülni az első pár déli napsugárnak? Intem a fát, legyen óvatos. Ne hajoljon az ilyen könnyű flörtre. Dugja el a bimbóit. Ne hajoljon a korai feslésre. De akinek egyszer fesleni van kedve, ki hajlana az ilyen, vénember szavára? És egy kicsit el is szégyenlem magam, mert ha jól visszanézek a múltba, hát be kell ismernem, hogy az ő korában (19 éves) én se voltan különb. Én se hajlottam az okos szóra, hanem feslettem. Ma se bánom. Sőt, az emlékénél melegszek.

Hallasson magáról mielébb. Addig is igaz barátsággal köszöntöm az egész ház nevében, mint a magaméban.

Adorján Andor