Kedves Barátom,

Sajnos még csak ma tudok felelni e hó 13-àrol kelt szíves levelére és persze illendően bocsánatot kérek a késésért. E héten rengeteg volt a dolgom, minthogy jövő hétfőn és kedden, az ünnepek folytán, zárva a nyomda, vagy ha igen sürgős munkáról van szó, hát háromszor annyiba kerül a szedés. Szóval kellett, hogy már a tegnapi pénteki nap előtt szállítsam be azt a munka kvantumot, amit máskor ráérek hétfőn eljuttatni a két laphoz. Ez aztán ugyancsak zsúfolta a tennivalómat, arról nem is szólva, hogy a pihenő perceimben tucatszám produkáltam a karácsonyi és újévi üdvözlő leveleket. Most kezdek újra nyugodtabban lélegzeni, bár a jövő héten újra kezdődik ugyanez a hajsza, tekintettel, hogy újév napja is megint pont hétfőre esik.

E kis elégiám befejeztével, hadd köszöntöm magát is, még pedig nem postamunka alakjában, hanem szívből és igazán. Kívánok magának, kedves Barátom, boldog karácsonyt és mindenekfelett boldog, nagyon kielégítő újesztendőt. Bár meghozná ez az új esztendő magának is a nyugodtságot, a gondtalanságot, a minél teljesebb alkotó kedvet és sok sikert. Izmos talentuma, kitartó küzdelme igazán megérdemelné. Percig se kétlem egyébként, hogy mindez megjön majd és amennyiben úgy hiszi, hogy valamiben segítségére lehetek, amennyire az egészségi állapotom csak megengedi, szívesen járok el itt vagy ott, ahol maga ezt hasznosnak véli.

Plon-nál sajnos nem ismerek senkit, amióta a két Tharaud testvér meghalt. De ha akarja, Stock-nál közbe léphetek, most, utólag, amikor maga már összeköttetésben van a céggel. Ezt úgy értse: beajánlani valakit, talán tolakodás lett volna részemről. De viszont egy pár jó szót mondani André Bay-nek, vagy Delamain-nek; most hogy magát már ismerik, ez gyerekjáték. Hasonlóképen írhatok, ha akarja Roger Richard-nak, csak adja meg a címét, mert meglehet, hogy a letelt 15 év alatt, amióta semmi nexusom vele, adresszt változtatott. Annak idején avenue des Chasseurs volt a címe. Ma is az?

Magától értődik másrészt, (majd elfelejtettem volna) feleségem s háznép, Gigi meg a saját nevemben sokszor köszönöm jókívánságait. Persze hogy jól estek, mint ahogyan másrészt igen sajnáltuk, hogy nem volt ideje kiugrani Eaubonneba. Ha még a kastélyban laknánk, szívesen hagytam volna meg, szálljon meg nálunk, de itt, ebben az új házban, sajnos, nincs felesleges szobánk. A kastélyban akár egész lakosztályt tudtam volna adni, egy három szobából álló suite-et. De itt már nem volt pénzem kiépíttetni még két lehetséges szobát. Ott se fűtés, se világítás, sőt még két oldalfal is kellene, hogy teljes legyen. Mondtam: majd máskor, ha felvet a pénz. Sajnos még mindig nem vetett fel. Már aligha is fog, ahogyan részint a pénzt, részint jómagamat ismerem.

Miről beszélgessek magával még? Az egészségi állapotom ecsetelésétől ezúttal megkímélem, hiszen magam is jobb szeretek nem gondolni rá. Az ünnepeket teljes elvonultságban töltjük, idehaza, legszűkebb családi körben. Majd elmúlik ez is és rettenettel gondolok rá, hogy 1962-ben, ha mindjárt tétova léptekkel is, de immár a 80-ik esztendőm felé indulok el. Kétségbeejtő. De ha egyszer muszáj. Isten neki, fakereszt.

A LILIOM reprizének, sajnos nem volt sikere. Ma más kell ide. A költészetnek és a fantáziának egyelőre befellegzett, pláne a színházban. Talán otthon, az emberek nem szégyenlenek a magányukba csukottan, élvezettel olvasni valami szépet, igazán épületeset. De mihelyt tömegben vannak, mint a színházban, akkor ki-ki szégyelné a szomszédja előtt, hogy megilletődött és hogy a lelke is megszólamodott, nem csak az érzékei meg a teste. A tömegnek ma brutális dolgok kellenek, ökölcsapás, megmérgezés, vérfertőzés, oedipus-komplex lehető kielégüléssel, legalábbis képzeletben. Lesbos, egymagában ma már nem is elég, ha Saphonek legalábbis két másik hölggyel nincs egyidejűleg viszonya, amely hölgyek közül az egyik talán Phedra, azután hogy elcsábította purex Hipolyte-ot, aki erre viszont Saphonál próbálkozik, még pedig teljes sikerrel. Mire a két megcsalt lesbosi nő Saphot megmérgezi és elteszi láb alól, hogy utólag aztán, fejtől talpig kettészeljék Hippolyte-et és megosztozzanak rajta, in saecula saeculorum. Mindezt természetesen valami breton kastélyban, vagy ha jobban tetszik, egy Saint germain-környékbeli pincében.

Remélem, nemsokára viszont látjuk. Addig is őszinte barátsággal köszöntöm, az egész ház nevében.

Adorján Andor