Kedves Barátom,

Mi van magával? Aggaszt a huzamos hallgatása. Remélem, csak írás-lustaságról van szó, nem pedig betegségről, vagy egyéb bajról. Minden esetre szeretném, ha hamarosan megnyugtatna.

Jómagam egyáltalán nem érzem magam valami kitűnően. Szívgörcsök bántanak, tegnap előtt éccaka egymás után négy rohamot kellette megállnom; már azt hittem végem. Ez a megrakodtatás igen megviselt, azóta is bohónál bohóbb aggodalmak kínoznak, hát ne várasson túlságosan a levelére, mert az is megeshetne, hogy már megkésetten érkezik és hűlt kézzel már ki se tudom nyitni.

Ide mellékelek, a maga megörvendeztetése végett, egy zürichi DIE TAT-ban megjelent kritikát a Voyage dans le Bleu-ról. Nagyon helyes, okos bírálat, minden szavát aláírom.

A DIE TAT szocialista újság; ez elismerése annál értékesebb.

Szeretettel köszönti, az egész háznép nevében, igaz barátja,

Adorján Andor