Kedves jó Barátom,

Szombaton délután csakugyan befutott hozzám az új regénye, igen-igen köszönöm. Ma pedig megkaptam a levélkéjét, így aztán persze dupla az örömöm.

Mivel egyelőre eldugtam, mert ragaszkodok hozzá, hogy én vágjam fel a lapjait és én olvassam elszőr, ne pedig a feleségem elmondásaiból értesüljek, miről is van szó.

Erre azonban majd csak szerdán kerülhet a sor, amikor is elvégeztem minden penzumomat a három hetilapnál, akinek dolgozok, ha ugyan szabad munkának ne vennem ezt a lekenési műveletet.

Kedden este az utolsó efféle kötelmeimnek is eleget tettem és akkor egy-két napra szabad ember vagyok újra. Ezt a két napot egyes egyedül annak szentelem, megmerülnöm a könyvében, gondolatban eldiskurálnom magával és majd megírni, ami visszhangot keltett bennem a regénye. Persze nem „bírálatról” lesz szó, hiszen hogyan is bátorodnék erre. Legfeljebb csak a benyomásaimat fogom közleni magával, ezt azonban olyan őszintén, mint ezt a maga iránti szeretetem és nagyrabecsülésem diktálja.

Bocsássa meg, ha pillanatnyilag nem írok hosszabban, de rettentő még mennyi a „lekenni” valóm.

Szíves üdvözletekkel az egész háztól, vagyok igaz barátja

Adorján Andor