Kedves Barátom,

Annál inkább megörültem szíves levelének, mert már igen hányt a hab, vajon mi okozhatja ezt a huzamos hallgatását? Alkimista lett-e talán, aki, a közmondás igazában bízva, a hallgatásból próbál aranyat szűrni? Vagy talán valami baj volna, isten ments? Végül is úgy döntöttem magamban, hogy valami igen felhalmozódott dolga akadt, innen hogy nem marad érkezése a számomra. Most kiderül, hogy az intuícióm helyes volt.

Boldog vagyok tudni, hogy a dolgai jól folynak, legalábbis a kívánsága szerint. Hogy a fontokat, dollárokat nem kell majd megosztania a cápákkal: hogyne értékelném, szinte versenyt magával. És ami a legfontosabb: hogy a dolgok menetével mindenképpen meg van elégedve. Jómagamnak mindenkori egyik jelszavam ez volt, ha a dolgaim nem mennek úgy, ahogyan szeretném, hát rajtam áll viszont, hogy szeressem őket úgy, ahogyan éppen jönnek és mennek. Ez a rezignáció sok mindenen által segít.

A szíves meghívását igen-igen köszönöm. Mondhatatlanul jó esik látnom, hogy ennyi ragaszkodással van hozzám. Hát persze hogy szívesen rándulnék el Dreux-be, már csak azért is, hogy efféle bain de jouvence-ban merüljek meg, mint amilyen ez: pár óra hosszat elfecserésznem magával, múltakról és eljövendőkről. Ha csak tehetem, meg is teszem, majd amikor vakációban leszek, még nem tudom, turnus szerint mikor kerül rám a sor az Aux Ecoutes-nál, júliusban-e vagy augusztusban.

De ha egészen őszinte akarok lenni magammal szemben, hát megvallom, hogy alkalmasint csak a vágyakozásnál maradok. Ne feledje, ezt az elnézéséhez apellálva mondom, hogy immár a 78-éik évembe vagyok, fáradt és beteg ember, aki mindenféle diétára szorul, s kinek mindenképpen kímélnie kell az erejét. Ha arra gondolok, hogy Dreuxbe utaznom, elébb be kell vánszorognom Párizsba, aztán a gare de Montparnassehoz kell elvitetnem jövendő hullámat, majd itt vasútra ülni. Dreuxben kiszállni, bevitetni magam a városba és pár óra múltán ugyanezt a tornát újra végrehajtanom a megfordított irányban. Hát önmagamat kérdezem: „– Te vén ember, te szamár, miért fogadkozol olyat megtenni, amihez eleve tudod, nincs erőd?” Ismétlem, kedves jó barátom, ha csak a vágyakozásom szavára hallgatnék, már ott is lennék magánál. De ha fizice gondolkodok és kissé józan ésszel, hát nevetni tudnék (vagy sírni), amiért a fogadkozásom direkt tótágast áll a józan észhez és a valósághoz való viszonylatában. Ha volna autóm és kocsivezetőm? De nincs. Ismétlem, nincs kizárva a dolog, de a valószínűleg elég kevés. Hadd hiszem inkább, hogy majd magát hozza el inkább hozzánk a szíves jó volta és a hozzánk való barátsága.

Nálam egyébként semmi különös újság. A feleségem betegeskedett az utóbbi időkben, de már megint jobban van, hála istennek. Nekem gyakran vannak szívgörcseim, de már ezzel is megbarátkoztam.

A lapnál elég munkám van, pláne hogy most egy másik újságot is adnak ki. Viszont anyagilag jól járok a munkámmal. Ez is vigasz.

Isten vele. Hallasson hamarosan magáról. Sokszor üdvözli az egész ház, a kutya is meg persze e tisztelt és kedves egyéniségek mögött: jómagam. Igaz barátja

Adorján Andor