Kedves Barátom,

Kicsit hányaveti lesz ez a pár sor, meg ne ütközzön rajta. Péntek-szombaton ugyanis mindig nyakig vagyok a munkában. Itt nálunk, szombaton már délután négy órakor zár a postahivatal, tehát négy előtt kell készen lennem az ajánlva és express feladandó zöldségeimmel a kétheti lapom számára, ahol viszont kell, hogy hétfő reggel az első postával kapják kézhez. Mindez igen kínos valami, de hogyan segítenem a bajon? A örökös árdrágulás és a nem kevésbé folyamatos frank lecsúszás folytán kénytelen voltam megint egy második lapnál is robotba állnom: az öngyilkosság legédesebb fajtája ez, munkával ölni magunkat. De hagyján az ilyen céltalan elmélkedéseket.

Egy szó mint száz, (vagy ha akarja: mint ezer, az ilyen csekélységen csak nem fogunk össze szólalkozni), igen örültem szíves sorainak. Osztom a megilletődött méltatlankodását a Vörös Sziget ügyét illetőleg és mindezeken túl, sietek kapni az ajánlkozásán: elnéz hozzánk Eaubonneba. Nagyon derekas dolog ez a maga részéről, kifáradnia hozzánk. Tehát várjuk 6-án, szerdán, ebédre. Hozzon magyar jó étvágyat: bók lesz ez a háztartás hölgyei számára, akik a tűzhely körül kerengenek, sürögnek, forognak, táncolnak, topognak, izgulnak.

Most hogy már szinte specialistává növekedett, nem kell, hogy további útba igazítással szolgáljak, csak éppen, hogy konfirmálom: a szokott déli vonattal várjuk ide. Örülnék, ha szép idő és napsugár kísérné. Lehetőleg úgy rendezze a dolgát, hogy maradjon még ideje eldiskurálni velünk.

A viszontlátásig, az egész háznép nevében, Gigit beleértve, igaz barátsággal,

Adorján Andor