Kedves Barátom,

Elöljáróban, hadd köszöntöm új otthonában, ahol is szívből kívánom, hogy láthatatlanul de mindig jelen, „custodat, defendat et protegat Te” a drága Árnyék, aki most egyébként égi magosságban, valóban a Legfőbb Számvevőszék előtt oltalmazza a maga földi érdekeit. Milyen kár, hogy Neki már nem jutott része ebből az örömből, újra tulajdon home-ra tennie szert, a maga oldalán, annyi bolygás és viszontagság után. Igen-igen jóleső érzés a számomra egyben az ő dicséretét hirdetnem, amikor, kedves Barátom, magát üdvözlöm a remélem hamarosan meghitt új házában.

Igen örülök tudni, hogy jól érezte magát nálunk, bár nem kis restelkedéssel fogadom a köszönetét. Feleségemnek felolvastam a levele idevágó részét, ő is nagyot pirult, mert velem együtt úgy érzi, hogy tisztára a maga lírai ellágyulása, baráti elnézése aranyozta úgy be azt az igen-igen keveset, amit magának nyújtani tudtunk. Reméljük, tavasszal majd újra itt látjuk nálunk, amikor is majd kis napfénnyel tudunk szolgálni és a kertben a falombok, lombok közt az énekes madarak segítenek benne valami kis fényt is adnunk kíséretül a vizitjéhez.

Külön öröm tudnom, hogy a dolgai jól folynak, és hogy kedve szerint tudta intézni az ügyét úgy Flammarion-nál, mint Fayard-nál! Hogy Zürichből, Londonból pénze érkezett, remélem jó honi szokás szerint némi ráköpködéssel fogadta, hozsannázván hozzá lelke mélyéből: „Apád, anyád is idejöjjön”, ami a magyar embernek kedves imádsága volt mind óta, tekintve a nagy pipáját és kevés dohányát.

Mielőtt a Generálistól kapott levele dolgára rátérnék és féltemben, hogy másként elfeledem a dolgot, hát közbe esően hadd térek vissza a minap említett svéd históriára. Az illető urat, akit ajánlottam Doktor Carl Björkman-nak hívják. El ne feledje, hogy „doktor”, merthogy hiú erre, és ne írja a keresztnevét Karl-nak, de Carl-nak, mert hogy ez is igen gyengéje. Björkman igen jeles essayista, francia ügyekben igen jártas, ez volna tulajdonképen az irodalmi szakja. Az igen nagy könyvkiadó vállalatnak, amit igazgat a firmaneve ez:

Bokförlag WAHLSTROM och WIDSTRAND, Stockholm,

ez elég, közelebbi cím nem kell. Persze a levelét BJORKMAN-nak címezze. Nem merem ajánlani, hogy hivatkozzon rám; elég ha azt írja neki: maga tudja ki ő, milyen élénk figyelemmel kísér mindent, ami könyvesemény és merthogy a könyve itt akkora sikert aratott, hogy maga a Generális is gratulált, hát most, hogy a könyv kijön majd Londonban, Zürichben stb. (írja meg neki: kinél), hát felajánlja neki, tekintve azt a nagy figyelmet, barátságot, amit Svédország tanúsít a magyar ügy és a magyar menekültek iránt. – Bocsássa meg, hogy az ilyen felesleges leckével szolgálok magának, ne lásson benne mást, mint azt a forró kívánságomat, hogy valamiképpen a hasznára legyek.

Ami a tábornoktól kapott levelet illeti: gratulálok hozzá, mert valóban nagy dolog. Nagy dolog lenne akkor is, ha maga francia író lenne, akit ő így kitüntet. De pláne, hogy idegen létére felkereste vele, valóban eléggé fel se becsülhető. Ennek ellenére a leghatározottabban lebeszélem róla, hogy valamiképpen reklám célra használja fel. Ha a kiadójának megmutatja, ha Fayard előtt megvillogtatja, nagyon helyes. Ha magánúton fűnek-fának megmutatja, ha elkérkedik vele, semmi kivetnivalóm ellene. De hogy publicitási célra használja fel, pláne az ő előzetes megkérdezése és beleegyezése nélkül, ne, ezt ne tegye. Én ezt olybá nézném, mint egy „abus de confiance”-t. A generális mint művésznek és mint gentleman-nek írt magának, megérdemelt köszönetül, de nem avégett hogy ezt maga cégérnek vegye. Legalább nekem ez az érzésem. De persze a maga dolga ítélni, és ha úgy találja, nincs igazam, hát egyáltalán nem kötöm az ebet a karóhoz. De gondolja meg: hátha a generálisnak nem lesz majd ínyére, hogy őt publicitási célra használta fel? Hátha így a jóakaróból ellenséget csinál magának? A kockázata nagy.

Hogy valahogyan mégis fruktifikáljuk a dolgot, majd mást próbálok meg, még pedig az Aux Ecoutes-nel, ha az igazgató Paul Lévy kötélnek áll. Lehetőleg küldje meg nekem a levél teljes kópiáját. Megpróbálnám a dolgot úgy felhasználni, hogy a maga elégtétele és dicsérete teljes legyen és még se legyen reklám színe a dolognak, hanem mintha maga kvázi az áldozatja lenne egy újságírói indiszkréciónak. Ez mégis csak rokonszenvesebb forma, mintha a kiadó verné meg a tábornok levelével a reklám nagydobját. De, ismétlem, nem veszem cseppet se zokon, ha nem hajt a szavamra, hanem másképpen cselekszik. Végre is maga az ura a cselekedeteinek.

Nálunk egyébként semmi újság. Igen csendesen folynak a napjaink, mégis olyan sebesen, olyan sebesen, olyan szörnyű sebesen, hogy egyre mélabúsabban nézek utánuk. Tehén nem néz olyan búsan az elszáguldó vonat után, mint ahogyan én, ha arra eszmélkedek, már megint elmúlt egy nap. Vajon hány van még hátra?

Feleségem szépen köszöni, és persze viszonozza az üdvözletét. Gigi pedig bocsánatot kér, amiért farok helyett csak egy csonkot tud csóválni maga felé, azt azonban annál lelkesebben.

Meleg kézszorítással vagyok, őszinte barátja,

Adorján Andor