Kedves Barátunk!

Tegnap este érkeztem „haza” Párizsból, ahol tárgyalásaim elhúzódtak és így csak most mondok köszönetet azért a felejthetetlenül kellemes pár óráért, a háziasszonyi művészettel készített remek ebédért és mindnyájuk sok kedves figyelmességért, egyszóval mindazért, amiben gyönyörű otthonukban részem volt. Sajnos, most már mind inkább azt tapasztalom, hogy ritkák az életnek valóban kellemes percei, amelyek valamiképpen kárpótolnak a keserves órákért, a nehéz napokért, az egymásba folyó küzdelmes évekért. Éppen ezért nagyon meg tudom becsülni ennek az eaubonne-i ebédnek emlékét mindaddig, amíg emlékeim el nem hagynak.

Tárgyalásaim szerencsésen alakultak nemcsak azért, mert Londonból is, Zürichből is pénzem érkezett, hanem főképpen azért, mert kérésemet Flammarion végre teljesítette és a „SAINTE OPTIQUE”-ot kiengedte a „LE RAPIDE DE PARIS”-ért cserében, és úgy látszik, hogy Artheme Fayard-nál szeptemberben meg is jelenik. Így ebben az évben nem is egy, hanem két francia nyelvű regényem lát napvilágot, és egyetértek azokkal, akik ezt valamilyen „csodaszerű” tüneménynek tekintik.

Ma reggel a FRANCIA KÖZTÁRSASÁG elnökétől, de GAULLE tábornoktól kaptam levelet. Elolvasta regényemet és azt érdekesnek találta: „un poignant tableau brossé de lʼinstallation du communisme et de la vie des camps” a meggyötört Magyarországon stb.… és köszöni még ezenfelül a dedikáció és a kísérő-levél némely kitételét, amely reá, mint a nemzetközi kommunizmus harcos ellenfelére és Franciaországra vonatkozik.

A levelet mintegy újévi ajándéknak tekintem, amellyel Franciaország ajándékozott meg. Szíves tanácsát kérem, mit kellene tenni a levél publikálása érdekében, mi az illő, mit szabad és mit nem szabad. Nézetem szerint a levél nyilvánosságra-hozatala magyar nemzeti érdek is, az AUX ECOUTES bordeaux-i olvasójának javaslatától kezdve mindent közölni kellene. Nem is folytatom, hiszen Ön, aki százszor jobban ismeri a francia viszonyokat, mint én, százszor jobban tudja, mi itt a teendő. Mindenesetre: a levelet senkinek sem adtam ki, Flammarionnak írt mai levelemben csak a tényt közöltem. Várom, hogy ők mit szándékoznak tenni. Ámbár, ahogy ismerem őket, ezt a vén minisztériumot, aludni fognak egy pár hónapig és nem csinálnak semmit.

Kérem szépen, Kedves Szerkesztő Úr, közölje feleségével, mennyire jólesett a sok kedves figyelmesség, amellyel elhalmozott és adja át neki tiszteletteljes kézcsókomat.

Meleg szeretettel és barátsággal üdvözli

Rab Gusztáv