Kedves Barátom,

Szépen köszönöm a Bruxelles-ből küldött két képeslapját, meg külön a jókívánságait, amiket, mondanom se kell, szívből viszonzunk mindketten.

Nagy örömmel várjuk hétfőre bemondott látogatását. Igen szeretném, ha úgy tudná sorát ejteni, hogy már délben itt legyen nálunk, mentül közelébb a 12 órához. Nem ismerem a vonatok járását, de jobb szeretjük, ha inkább 12 előtt, mintsem ha sokkal 14 után jön. Természetesen ezért a tulajdon kényelmét se áldozza fel, hanem próbálja a kettőt valahogyan összeegyeztetni. Majd ha itt lesz nálunk, élőszóval magyarázom meg ennek a sok kérésnek különböző okait.

A vonatja a gare du Nord-ról indul. A különböző vonatok nem minden állomásnál állnak meg egyformán. Van bummli vonat, amely mindenütt megáll, tehát sorban Saint-Denis, Viletanneuse, Ormesson, Enghien, Enghien-Course és végul Ermont-Eaubonneban. Van más vonat, amely e közbülső állomások egyikét-másikát fumigálja, nem áll meg. Így hát van vonat, amelyik húsz perc alatt futja meg a 13 kilométernyi távot, más, amelyik félóra hosszat baktat. Jó lesz vigyáznia Enghien után, talán megáll a vonata az Enghien Course stációnál, ha nem, akkor Enghien után Eaubonneban. Ez három percnyi utazás, 3 km. Tehát remélem, nem jár majd úgy, mint Fenyő Miksa, aki hozzánk szándékozván, egyszer Pontoiseig utazott, egy máskor meg már Enghienben szállt ki. – Bon. Erről most már nem diskurálok tovább. Úgy veszem: megérkezett Eaubonneba. Mi most a teendője?

A többi utassal együtt lejön a lépcsőkön. Az alkalmazott elveszi a jegyét. Most, úgy bal – mint jobb kéz felé egy-egy rövid folyosó van maga előtt. Ne forduljon be sem az egyikbe, sem a másikba, hanem elhaladván az újságos kioszk előtt, menjen csak nyílegyenesen (mint egy felnőtt) a hosszú alag-kijáraton keresztül a kijárat felé, ahol is egy szép, vagy legalábbis tág tér fekszik a szeme előtt. Nézzen itt körül. Ha lát egy várakozó autóbuszt, szálljon fel rá, de kérdezze meg, mikor indul? Mint célt, ezt adja meg: „a la Mairie dʼEaubonne”. A pályaudvartól eddig a megálló helyig 30 régi frank. Vagyis 30 új centies a vitelbér. Az útja: öt perc autóbuszon. Ez az autóbusz indul a pályaudvartól 11 óra 50 perckor. Ha a Mairie megállóhelyen száll le, tőlem pont két percnyire van. Azt az utcát, ahol az autóbusz megáll rue de Montlignon-nak hívják. Ha ezt az utcát követi, a legelső utcakeresztezés a mi utcánk, ez a Jenanne Robillon, amelynek is az 5. száma alatt élem most a világom.

Ha tudnám. pontosan melyik vonattal jön és főleg, ha nem járna ilyen ködös, nyirkos, a számomra gyilkos idő, persze lejönnék maga elé a pályaudvarra. De nem merem azzal fárasztani, hogy netán majd egy hullát kelljen elcipelnie haza.

Már most ha nincs autóbusz, se taxi, hanem gyalog kell eljönnie eddig hozzánk, az útja a következő: a pályaudvar előtti szabad térről jobb kéz felé fordul, átmegy a viadukt alatt és akkor kiért a rue du général Leclerc nevű főutcára. Ezen aztán maga megyen felfelé, egyenesen egésze ameddig egy nagy térre ér ki: Place Aristide Briand. Jobb kéz felé lát egy kis kastélyt, zászlóval rajta, ez a Mairie. Az Aristide Briand téren keresztül vág és lát maga előtt egy négyemeletes, vörös tégla házat, majd mellette egy fehér színű másik rémes bérkaszárnyát. Ez a kettő már az imént említett rue de Montlignon-t szegélyezi. Ezt az utcát is megjárja kicsit, lát majd elébb egy szenes telepet, aztán egy kertészetet, innen már csak húsz lépésnyire van tőlünk. Mellékelek egy kis skiccet is, talán jobban megvilágosítja az útját, mint ez a sok irka-firka.

Egy külön igen nagy kérés, amelyet kérek ezer percentesen komolyan venni: ne hozzon magával virágot, se bonbont, se egyéb udvariassági tényt, mint otthon dívik, Pesten. Feleségem nem szereti a tövéről levágott virágot, más meg van neki több a kelleténél. Nagyon kérem, tartsa magát ehhez a jótanácsomhoz. Szívességet tesz vele.

A többit majd mind élőszóval. Igaz barátsággal köszönti

Adorján Andor