Kedves, drága Kollégám,

Ezúttal rajtam a sor bocsánatot kérni kissé késedelmes levelemért, biztos vagyok, megadja a felmentést. Nem írhattam korábban, részint mert nátha alakjában tettem le a garast az őszi időváltozásért és ilyenkor mindig kedvetlen leszek és csüggedt. Attól is féltem, tüdőmre megy a dolog. Szerencsére ezt sikerült kitempóznom, legalább ideiglenesen, mert hogy holnap, holnapután mi lesz, isten tudja. Egyelőre szorgalmasan járatom az aeroszol masinát és fújtatom be általa a tüdőmbe a neomycine és etafilin pulverizációkat. (Ki-ki azzal mulat, mivel éppen tud).

Ezen az előbbi nagy elfoglaltságomon kívül aztán adódott más is: a kényszermunkám az újságomnak. És mivel ez embernek néha-néha kis jutalmat is megszavaz a gondviselés, hát képzelje: Kéri Pál barátom érkezett a feleségével Amerikából Párizsba. Tudnia kell, hogy Kéri a fiatalságom legjobb, legkedvesebb barátja, akivel egy test és egy lélek vagyok, még az ő különböző az enyémtől eltérő ideologikus elgondolása ellenére is. Lehetőleg neki is kellett időt szentelnem, amit helyesebben úgy értsen: vele együtt lennem nekem olyan élmény, olyan mélységes meghatottság, hogy mit meg ne tennék csak azért vele mentül többet együtt lenni. Angyali barátom, sajnos elég rossz testi állapotban van. Valahova el kellene juttatnom őt télire a délvidékre, de nem tudom hova, mert anyagi ellátottság dolgában aligha adhatna nagy fort a templom egérének. Az ő szemében az ilyesmi nem számít, (és milyen igaza van!) viszont nagyon szeretném, ha kontingenciáknak legalább valamelyest megfelelő helyen tudnám őt ellátva. Valahol, ahol meleg és száraz időjárás is van. Pali a nejével van. Egyedül már nem tudna utazni. Igen gyenge. Holott így, a helyében, néha a felesége vesz egy-egy hosszabb lélegzetet.

Winkler még mindig nem hallatott magáról. Azt kell hinnem igen megijesztettem, talán éppen azzal, hogy nyugtatni próbáltam, nem kell holmi császármetszéstől tartania. Ha egyszer megint benn leszek a városban, megkísérlek telefonálni neki. Nem szívesen, de viszont boldog lennék ha maguknak valahogyan segítségére lehetnék.

Ha megengedi, itt most félbe is szakítom ezt a pár sort. Ne feleljen rájuk, mert kedden, 11-én, a nemzeti ünnep alkalmával majd újra írok, lényegesebben és kevésbé kapkodva. Addig is vegye hézagpótlásul ezt a pár sort.

Kedves feleségének adja át kézcsókomat és mondja meg neki, mennyire hízeleg nekem a – habár elhamarkodott és megérdemeletlen – jó véleménye, amellyel hozzám van. Igyekezni fogok ki is érdemelni. Csak tudnám: hogyan és mivel.

Köszönti, sokszor, igaz barátja,

Adorján