Drága Kollégám,

Köszönöm sietős válaszát és bocsánatot kérek, ha pillanatnyilag nincs érkezésem nyomban részletesen felelni rá. Már nyakig vagyok a megbecstelenítő munkámban az Aux Ecoutes számára. Remélem, hova tovább ez a keserű pohár is elmúlik tőlem. Ha nem viselném a hátamon annyi ember terhét, már rég feladtam volna, elhiheti.

E pillanatban csak azt akarom tudatni magával: tegnap együtt voltam Sanglé-Ferrière-vel, akinek elmondtam persze, hogy maga itt járt és hogy egyedül a rengeteg lótás-futásán múlt, hogy már nem értesíthette őt idején. Sanglé igen sajnálta, de persze nem vette zokon: igen jól megértette mi okon siettek vissza Chaudon-ba.

Megkérdeztem Sanglé-t, nem tehetne-e valamit a maga érdekében a RADIO-nál. Rövid gondolkodás után azt felelte: azt hiszi, igen. Igen jóban van ott egy igazgatóval, aki Humbert volt szenátor fia. Azt mondta Sanglé: írjon maga őneki, (Sanglé-nak, címe: 1, rue Jean Giraudoux, Paris, 16ème) és tudassa vele pontosan, miről van szó, maga hány éves, micsoda képzettsége van, hány nyelven beszél, adjon neki egyben egy rövid curriculum vitae-t, ezzel felszerelten nyomban elmegyen barátjához, akinek ha jól hallottan M. SABQG a neve, (vagy ehhez hasonló). Írjon neki azonnal, mert a jövő héten Sanglé alkalmasint elutazik pár napra.

Mindezt: igen-igen kutyafuttában.

Winkler-nek írtam, de válaszom még nem lehetne, mert levelemet tegnap postáztam még csak.

Minden egyebekről majd vasárnap diskurálgatok magával. Addig is, kérem, adja át kézcsókomat kedves felesége őnagyságának, magát pedig szeretettel köszönti, baráti híve és kollégája,

Adorján Andor