Kedves Kollégám,

Ezúttal kicsit sebtén írok, bocsánatot is kérek érte. Az történt, hogy a május elsejei munkaszünet miatt a lapok egy nappal korábban zárnak. Kénytelen voltam hát kedd helyett már ma, hétfőre elkészíteni a zöldségeimet, amiket háromnegyed óra múlva magam szállítok be a városba a két redakciómnak. Szóval alig 45 percem van a válaszolásra. Viszont szívemen van, nem halogatni tovább a feleletemet, amit legszívesebben postafordultával juttatta volna el magához.

Egy szó mint száz: igen megörültem szíves írásának. Úgy látom, hogy a Flammarionnal való szerződése igen emberséges, megfelel annak – és ez igen nagy szó, amit teszem azt már jó nevű, a hierarchiában jó közepes rangú francia íróval kötnek. Csak szívből gratulálnom lehet hozzá. Amit elért: elinduló pontnak képzelhetetlenül jó, biztató, ígérettel teljes. Hogy a mozi jogokból csak loù-ot kötötték ki: felettébb tisztességes. Ez ki is jár nekik, tekintve hogy egy francia nyelvű kiadás igazán kulcs a kinematografikus álomgyárak felé. Szóval mindez igen rendben van. Kívánom, hogy a folytatás is olyan remek legyen, mint ez a start.

Már most ami a lakás a dolgát illeti, persze hogy legjobb képességem szerint megteszek mindent ami tőlem telik, kérdés csak hogy ez a „minden” nem lesz-e kevés. Nem a jóakaratomon múlik, higgye el. De tekintetbe kell vennie az itt hosszú évek óta dühöngő lakásínséget. Ha a párizsi hotelierie nem hajlandó hónap szám kiadni a szobát, igen jól megértem. Az itteni, mindig elhamarkodott, rögtönzött, megfontolatlan törvényhozás ugyanis olyan rendelkezéseket hozott, amelyek a hónapos lakóknak hallatlan jogokat biztosít a lakást adó rovására, hogy ma mindenki fél az ilyen lakóktól. Ez egy. Másodszor pedig tekintetbe kérném venni, hogy sajnos, 75 éves aggastyán vagyok, bizony már nem igen mozgékony, felül rá beteg is. De, ismétlem, ennek ellenére megpróbálok mindent, ami telik tőlem.

Sanglénak írtam találkozóért, de őszintén szólva, nem igen hiszem, hogy itt is célt érnénk. Sanglé igen-igen kedves ember, de a 35 éves tapasztalásom oda megy ki, hogy elég kényelmes, meglehetősen önző természet, akire aligha lehet számítani, amikor a más ügyéről van szó. Hozzá tenném, igen szeretem őt, nagyon rendes, tisztességes és jószívű embernek tartom (az állatokat és virágokat is igen szereti, amit mindig erénynek nézek), de ennek ellenére is a maga kényelmét elsőbbnek nézi, mint az emberbaráti tekinteteket és a kölcsönös segítséget, ezt az axiomális természeti törvényt. És még valamit kell hozzátennem a teljesség kedvéért, Sanglé a maga hotelier összeköttetéseit illetőleg jobbadán csak a Palace-okkal törődik, nem pedig a szerényebb lakásadókkal. Mihelyt beszéltem vele, majd tudatom magával mit is mondott, mik a benyomásaim és mennyire lehet számítani reá? Persze nem tudom még, mikor méltóztatik Sanglénak válaszolnia az írásomra és mikorra ad találkozót.

Persze, hogy magam is igen szeretném, ha magát ide lehetne húzni Párizsba, legalább módom adódnék el-elbeszélgetni Est-ékről, egyebekről, élőkről és holtakról, akik nekem olyan kedvesek, hogy azt se bánom: hovatovább találkozni fogok velük, talán éppen magáról is eldumálnunk. Hogy a magam részéről a legnagyobb szeretettel fogom tenni, elhiheti vaktában.

Most pedig, szíves engedelmével pontot is teszek ennek az impromtum-nek végire. Ismételten bocsánatot kérek a nyegleségemért, a sietségemért. Ígérem, máskor alaposabb megfontolással írok és tárgyilag is lényegesebben.

Barátsággal köszönti, igaz híve.

Adorján Andor

P. S. Igen ajánlanám, írjon a Cité Universitairebe teszem azt a hollandus, a dán és a svéd házba (minden nemzetnek van ott egy diákszállása, nem tudnának e magának szobát adni legalább nyárára? Írja meg nekik a helyzetét, hogy menekült magyar író, ennek itt még mindig arany-fedezete van az intellektuálisok szemében. Talán valahol meghallgatásra talál, pláne olyan nációnál, amelynek itt aránylag kevés főiskolai hallgatója van. Egy másik dolog lenne: ha írna az Alliance Française-nek, (úgy tudom Bld Raspail), hasonlóan írhatna a Societé des Gens de Lettres-nek, amelynek úgy tudom a közeli vidéken egy-két kastélya van, ahova beutal pihenésre szoruló francia írókat. Hátha, legalább ideiglenesen, vendégszeretetre találna náluk, épen a kivételes helyzetre való tekintettel. Írja meg nekik, hogy Flammarion kihozza most egy könyvét és milyen fontos lenne magának az adott viszonyok között, hogy közel legyen a kiadójához.

Belátom persze, hogy écákkal szolgálni könnyű. Restellem is, hogy fogható tettek helyett olcsó tanácsokkal jövök, amiknek még a köb-öle se ér fel egy gőzfűtéses, külön bejáratú rókalukkal.