Kedves Etus,

addig is míg időm lenne Endrének felelni az ő legutóbbi és oly szíves levelére, engedje meg, hogy magát, aki az egyetlen férfi közöttünk, megkérjem egy rendkívülien nagy szolgálatra. Talán felesleges is, hogy előre biztosítsam a hálámról.

A következőről van szó, mint említettem, én annak idején egy bizonyos üzletben való részvétel címén, illetve bizományban való vásárláshoz Marsovszky Elemérnek 10,000 frankot adtam át azzal, hogy ez az összeg három hónap felmondással nekem bármikor visszajár, megtetézve az elszámolás szerinti üzleti haszonnal. Én az összeget Marsovszkynak okt. 15-én felmondtam azzal, hogy annak három hónap múlva, vagyis 1923. január 15-én itt kell lennie. Megírtam neki azt is, hogy a pénz az itteni Crédit Lyonnais főintézetéhez, 19 Bld des Italiens-utalandó át, az én folyószámlám javára, amelynek száma: 226,944. Már most ez a terminus itt van, de erős a gyanúm, hogy Marsovszky barátom nehéz gyereknek fog bizonyulni, és nem fog sietni a szavának állni, noha az 1924. november 10-én hozzám intézett levelében erősen fogadkozik, hogy a kikötött terminusra a pénz pontosan itt lesz stb.

Már most a magához intézett kérésem az, kegyeskedjék elmenni Marsovszkyhoz a nevemben, (Múzeum körút 2. alatt van az üzlete, fegyver üzlet, a volt Nemzeti Színház helyén, a Múzeum körúti oldalon) kísértesse el magát persze egy férfival, és legyen szíves megkérdezni Marsovszky-t elküldte e a pénzt? Ha nem, hogy miért nem? Ha azt mondja, hogy nem lehet átutalni, vagy egyéb kifogást keresne, tessék neki megmondani, hogy fizesse le a pénzt Pesten, Miklós Andornak, akinek itt számlája van, és aki azt majd nekem itt kiutalja… Szóval arra kérem, nézzen egy kicsit a dolog után, mert persze nem szeretném magamat az orromnál vezettetni.

Megjegyzem, hogy én Marsovszkyt persze abszolút tisztességes derék fiúnak tartom, szeretem is őt; megvagyok győződve, hogy velem szemben semmi rossz szándéka nincsen, mindazonáltal szeretném, ha maga kissé utána nézne az ügynek, és ezzel segítene nekem a dolgot lebonyolítani… Ha Marsovszkynak netán nehéz lenne az egész összeget, és a haszonrészesedésemet egyszerre küldeni, hát tessék két részben, azt aztán már a maga bölcsességére bízom, bár persze jobb szeretném, ha az egész summát egyszerre kaphatnám ki ide. Nekem most sürgősen szükségem van pénzre, nagyon sok pénzre, egy nagy telekvásárlási dologhoz, és minden pár ezer frank, amit behajtok, könnyebbíti persze a helyzetemet.

Bocsássa meg kérem, hogy így a dolgaimmal untatom, – de ismétlem, maga az egyetlen férfi, akiben üzletileg ott Pesten bízni lehet, és aki – ráadásul – olyan kedves és jó barát is, hogy harag és bosszúság nélkül hajlandó egy baráti szolgálatra, mint amilyent itt most kérni magától elég szerénytelen, sőt szemtelen vagyok.

Nagyon kérem, ne hagyja magát esetleg szavakkal és üres ígéretekkel a fal mellé állítani. Nézzen utána annak, amit Marsovszky netán mond… És legyen kegyes értesítsen engem azonnal az eljárása eredményéről… Ügyvédnek azonban semmi esetre se szóljon dologról, mert akkor végünk van, nekünk is, a pénznek is… Csak az ügyvédnek nincs vége soha!

Endrének majd vasárnap írok, vagy talán szent sabeszkor, ha hideg volna, úgy, hogy ki se lehet menni!

Ölelem mindkettőjüket, és a kezét csókolom, mint szerető igaz, és sokszor magára gondoló jó pajtása

Adorján

Kató hetek óta nem ad életjelet! Reméljük, jól van. A maga egészsége hogy van? Iszik-e sok mandarin-kürásszot a fülzúgás ellen?