Drága Jánosom,

Az Est egyik minapi számban olvastam, hogy rövidesen elutazol kúrára. Hadd használom fel azt a kis időt, ameddig még Pesten tudlak, hogy beszámoljak Neked róla, mit próbáltam eddig a Néma leventé-vel.

Legutóbbi leveledben azt írtad, próbálkozzak talán Croisset-nél, vagy Giraudoux-nál. A választásod nagyszerű lenne, pláne Giraudoux-val kapcsolatban, aki csakugyan: költő a javából és bizonyára remekül megtalálná veled a kongeniálitás lelki kapcsolatait. Sajnos, Giraudoux hivatalos minőségben a dél-amerikai köztársaságokat járja most már hetek óta és senki nem tudja mikor jön haza. Már pedig levélileg hogyan exponálhatnám neki a dolgot!

Croisset-nél próbálkoztam szintén. Vagy hat hete írtam neki, találkozót kértem tőle. Azt felelte, fáradt, elutazik pihenni. Majd egy hónap múlva írjak neki újra. Megtettem. Erre a titkárnőjétől kaptam pár sort, hogy Croisset most nagyon el van foglalva, de ha a vakációk múltán még aktuális az ügy, írjak neki újra, október derekán.

Én közben más valakire gondoltam, aki talán nem is lenne rossz, kivált ha majd átnéznéd az adaptációját. A jelöltem: Maurice ROSTAND. Mit szólnál hozzá? Már beszéltem neki a darabról. Így, kapásból nagyon tetszik neki, feltéve, úgymond, hogy elébb elhelyeztem a darabot itt. Mert csak úgy a maga rizikójára nem akar belé feküdni a munkába.

Már most a következőkre lenne szükség: 1. tudnom kellene, hogy Rostand ellen nincs-e kifogásod? 2. Ha a tekintetben nem lenne baj, kérnélek, juttass el hozzám sürgősen egy angol és egy német fordítást, azért, hogy oda adjam olvasni itteni direktoroknak. Továbbá nagyon megkérnélek, csinálj a darabból egy olyan beható, szubsztanciális, alapos és minden lényeges részletre rámutató szinopszist, amilyent csak jónak látsz és juttasd ezt hozzám. Attól tartok, ha én csinálom meg ezt, nem kapom ki mindenütt a színpadi szempontból döntőt és nem adok az itteni direktoroknak eléggé megkapó benyomást a mű erényeiről, színpadi értékeiről. A szinopszisodat aztán lefordítanám és ezt a szöveget juttatnám a direktorok elé, kinek egy német, másnak egy angol fordítással együtt, úgy hogy ezek a barmok legalább fogalmat alkothassanak maguknak róla, micsoda gyöngyöt kínálunk nekik!.. Mert a mai rémes viszonyok mellett nem találok adaptátort, ha csak „tuti”-ra nem tudom biztosítani nekik, a darab már el is van helyezve. Elébb kell elhelyezni, aztán jön az adaptáció!

Remélem, nem veszed zokon, hogy csak ilyen gyarlón tudok érted dolgozni. Nem rajtam, de a viszonyokon múlik, hidd el.

Lilla kezét csókolom, téged sokszor ölel, igaz barátod,

Adorján Andor