Kedves Barátom,
Boldog húsvéti ünnepeket kívánunk nektek.
Egyben a gratulációnkat hozom el neked. A lapokban olvastam, hogy férjhez adtad egyik leányodat. Borzasztó Te mi mindent próbálsz meg, hogy valamiképpen mesterségesen öregbítsd magad. A végén még képes leszel mint nagypapa szerepelni! Magam elé varázsolom a szemedet, a tekintetedet, az ajkad körül állandóan ott kalandozó mosolyt; a fülembe felidézem a Kató-verseket; az emlékem elkalandozik a VII. Emanuelen és korán, és a Hét sovány esztendőn, és meg nem állom, hogy ne mosolyogjak kudarcra kárhoztatott kísérleteden: János, mint nagypapa, János, mint öreg úr, János, mint aggastyán. Te, aki tegnap reggel még El Párisba! rajongtál, és ma reggel még az Egyiptom gyöngyénél tisztelegtél… Azt hiszem életed első balsikere ez lesz: úgy akarni szerepelni mint após és mint nagypapa. Nem, nem, soha – mint erre felé mondják.
Rég nem hallottam egyébként felőled. Legutóbbi levelemre sietve válaszoltál, hogy éppen Bécsbe utazol, majd a hazatérted után behatóbban írsz, úgy látszik azonban erről megfeledkeztél azóta. Most az eszedbe idézem. Egyben felhasználom az alkalmat, hogy a Tündérlaki-ról beszélgessünk. Tudod, hogy a darab Roger-Marxnál van, aki azonban azt akarja, hogy én előbb elhelyezzem a darabot, és csak utána akarja adaptálni, ha az elhelyezés megtörtént. Hát szerintem ez egy kicsit az, amit itt úgy mondanak, hogy az igát befogni az ökör elé… Ezért most a darabod fordítását átadtam Yves Mirande-nak, olvassa el, hátha ő akarná adaptálni. Mirande persze kissé nyers, kissé brutális, távolról se képes olyan szenzibilis finomságokra, mint aminők éppen a te művészi egyéniségedet jellemzik, (és amiben Marx nem idegen tőled), de talán lehet valamit csinálni azon az alapon, hogy te már mennyi Mirande-ot adaptáltál. A Mirande kombináció azért lenne jó, mert Mirande és Quinson igen egybe van nőve, és így mindjárt színház is lenne, ahol a darab mehetne.
La Mazière még mindig Szíriában van. Néha kapok tőle egy-egy lev.lapot. Nem értem, mit csinál ott olyan soká? Amellett cikkei csak alig-alig jelennek meg. Azt hiszem regényt írhat, azért marad el olyan sokáig.
Savoir új darabja, a „Figurant de la Gaité” teljesen megbukott. Amekkora sikere volt a Dompteur-nek, akkorát bukott a Figurant. Pedig Boucher játszott benne.
Igaz: a Tündérlaki-val még egy kísérletem is van; eljuttattam Carlier kisasszonyhoz, aki most a Daunou-t vette át, és akinek nagyon jól illenék a Varsányi szerepe. Lugné-Poe ajánlásával mentem hozzá, de még nem tudok eredményt.
Itt most hamarjában még két dologról szeretnék beszélgetni veled. Roger Marxnak van egy kis regénye, „Les deux amis” a címe. Kedves, elég mulatságos is, ámbár sok vizet nem zavar. Kért, hívjam fel rá a figyelmedet, ha tán az Atheneumnak kell egy nem nagyon testes könyvecske, amolyan „Olcsó regény” szerű. Ezennel megteszem és felhívom rá a figyelmedet. Ennél sokkal hevesebben, nagyobb meggyőződéssel kérlek meg, olvasd el Salomon Poljakov orosz írónak, aki nekem személyes jó barátom „Le Messie sans Peuple” című zsidó regényét, (feltéve, hogy még nem olvastad volna). Gyönyörű egy könyv. Igen szeretném lefordítani. Zsidó miliőben játszik, olyan atmoszférája van az egésznek, hogy direkt páratlan; az egészből valami nagy-nagy zsidó fanatizmus bömböl ki, de olyan szomorú az egész, olyan nyomott, amellett olyan őszinte és szép, meg vagyok győződve, hogy nagy könyvsikeretek lenne vele. A Nouvelle Revue Française kiadásában jelent meg. Okvetlenül olvasd el. Ha nem fáraszt, írd meg, hogyan tetszett neked? Poljakov egykor orosz újságíró volt, ebből az időből való még a barátságunk; itt Párizsban is sokszor vagyunk együtt. Most épen Palesztinában van, mert egyik fő embere a zsidó kolonizációnak. Négy-öt hét múlva itthon lesz.
Mi újság otthon? Hogy van Lilla?
Miskától kaptam kártyát Monte Carlóból. Azt hittem volna, Párizsba is elnéz, de úgy látszik mást gondolt. Sajnálom.
Egyelőre ez minden. Bocsánatot kérek tőled, hogy ily hosszan untattalak. A legmelegebb köszöntésünket és lelkes üdvözleteinket juttatom el hozzátok; Lillának kezét csókolom, téged pedig igaz és mély szeretettel ölel, barátod