Kedves Lacim,

            Örülök, hogy – lement a gomboc, emésztődik s méltó sorsára jut! Nem ilyesmikkel kell törődnöd! Épp <áthúzva: teg> a napokban beszéltünk hosszan rólad: megcsinálná-e híres Inevitable[1]-unk a nagy dolgokat is ilyen apró robbanások nélkül? Talán nem; de üzemeltesd ezeket is; motorpuffogtatásnak; s ne idegesítő zajként őröljenek.

            A Preuves nem jutott el hozzánk. Örülnék, ha Ikával postára tétetnél egy példányt már tihanyi címemre. (Ismét itt vagyok.) A magyarnyelvű tanulmánykötet egy példánya itt van. Kaphatnék többet is? És – franciát, mihelyst megjelenik?

            Ika szerint Frénaud készül hozzánk áprilisban. Boldogan várjuk, – bár téged is várhatnánk vele.

            Májusban, ha igaz, Belgium! Eleve örülnék, hogy együtt lehetünk[2].

Ölelünk szeretettel,

                        Gyula, {Flóra|}1065

[1] Inévitable (francia): kikerülhetetlen. E becenevet francia költőbarátai ragasztották Garára.

[2] A találkozásra már nem kerülhetett sor. Gara László 1966. május 9-én követett el öngyilkosságot.

Publications

„Hadúr ?megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 169.