Kedves Laci,

A dolog így áll: Guillevic illetve a C.N.E[1] hivatalos meghívását, mely Flórának is szólt, hivatalosan közöltem az Írószövetség főtitkárával, Tamás Aladárral. A levelet ő, gondolom, a párt illetékes személyiségének továbbította, nyilván Andics Erzsébetnek[2]. <áthúzva: Onnan > Igy kaptam azt a választ, amit már Seghers meghívó levelére is kaptam, hogy nem teremthetnek precedenst (értve a feleség utazását) stb. Mivel erre a választ már akkor egy rövid mondatban megadtam, hogy: és Lukácsné, né <a név olvashatatlan>né, Heltainé? – most egy szót sem szóltam. Fellebezzek <áthúzva: ?> vagyis menjek Rákosihoz magához <áthúzva: ?>, mivel más forumot nem ismerek?

            Kényelmetlen csak, hogyan írjam meg ezt Gulillevicnak, Seghersnek? Arra azért már mégsincs türelmem, hogy ezt a megalázást még én fedezzem. Mondj te nekik valamit betegségről, elfoglaltságról. A könyv áruba-bocsátásával tehát semmiképp se várjanak rám.

            A darab[3] körül majdnem ilyen kedvrontó játék folyik, a köntörfalazó kritikák célja, hogy a darabot – épp váratlan hatása miatt – látszólagos indokkal, észrevétlenül levegyék a műsorról; ezen a héten már csak egyszer adják. (Ezzel persze nem kifogásolom a művészi részt érintő ellenvéleményt; sőt! – ismersz eléggé.)

            Köszönöm, érdeklődéssel várom az Europe-számát[4].

            Eddig nem igen mozdultam ki hazulról, az erdélyi ut óta. A napokban elsétálok a vár környékére is.

            Különben jól vagyunk, dologban változatlanul. S te? <áthúzva: S a család? Kézcsókkal>

Nincs valami intézni valód itt?

A régi barátsággal, szeretettel,

                       I. Gyula

[1] Comité National des Écrivains – a francia írószövetség.

[2] {Andics Erzsébet6985|} (1902-1986), történész. Illyés már 1918-1919 óta ismerte a kommunista ifjúsági mozgalomból. A proletárdiktatúra bukása után Andics Bécsbe emigrált. Mikor hazatért, letartóztatták, de egy fogolycsere-egyezmény révén 1922-ben a Szovjetunióba került. 1945-ben tért haza és az MDP Pártfőiskola igazgatója lett, az oktatásügyi miniszter első helyetteseként és a MDP KV Kulturális Osztályának vezeztőjeként dolgozott. Illyés - Naplójegyzeteinek tanúsága szerint - 1945-ben találkozott vele újra, s meglehetősen hideg volt közöttük a viszony.

[3] A Dózsa körül.

[4] Ld. 69. lábjegyzet.

Publications

„Hadúr ​megfizet érte, reméljük!” Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966, éd. by Borbála Kulin, Budapest, Balassi, 2007, 57-58.