Ferikém – Mellékelem amit ma énekeltem könyvedből a hanglemezbe, innen Münchenbe utazik, onnan telefonon adják tovább Washingtonnnak, számitásom szerint kb. egy hét mulva fog elhangzani. Mindenesetre küldd vissza vagy tedd el, mert hátha elkallódik a postai torlódásban, had legyen akkor a kezem ügyében a szöveg.

Köszönöm, hogy szóltál Fayard-éknak – hogy értesitést fog kapni. S részedre is kérek „előpéldányt”, mihelyst lehetséges. Nagyon örülnék, ha franciául megjelenhetne; gondolod, fordithatná Chrestien, aki a Political Prisonert forditotta? Vagy ilyesmibe nem illik beleszólnom?

Ha „kézikönyv” kell neked, 150 lapos vagy rövidebb, nem gondoltál-e Dennis Silagi Ungarnjára, mely idén jelenik meg második kiadásban? E nemben a legjobbak közé tartozik.

Jennyről semmi ujság kb. egy hét óta. Igen, a Boldizsár házaspárral elévődtünk egy és más SEC estebéden.

Karácsonyelőző robajban, ölellek mindnyájatokat,

Ignotus Pál

Annexe

Paul Ignotus, London: FEJTŐ Uj, vaskos könyv jelent meg előbb a francia, aztán az angol könyvpiacon – Párizsban a Seuil ház, Londonban a Pall Mall kiadásában – Fejtő Ferenc vagy, mint a nemzetközi irodalomban nevezik, François FÖZSTO tollából: angol cimén A HISTORY OF THE PEOÜLE’S DEMOCRACIES – EASTERN EUROPE SINCE STALIN – tehát A keleteurópai népi demokráciák története Sztálin hahála óta. Fejtő Ferenc mint magyar filológus kezdte mintegy negyven esztendővel ezelőtt, meg mint bolcselkedő esszéista és alkalmi szépiró, a dalmáciai csatangolásáról készült Érzelmes utazás szerzője. Pályájának egy későbbi szakaszán II. Józsefről, Heinéről, Proudhonról irt könyvet. De a háború befejezése óta főkép mint publicista s nevezetesen a Kommunista világ fejleményeinek taglalója vált ismeretessé. Angliában ezt a műfajt előbb némi humorral, de később minden humorizáló mellékiz nélkül is kremlionlógiának nevezték, majd miután a kommunista Kina és a Szovjetunióval folytatott ideológiai viadala a közéleti szkértők ujabb táborát mozgósitotta, a kreminológia mellett a pekingológiát is emlegetni kezdték. Fejtő ebből is kivette a részét, sokat értekezett, könyvben és cikkben egyaránt, a kommunista nagyhatalmak surlódásairól, de érdeklődését a kommunista világnak keleteurópai, középeurópai és balkáni eseményei delejezték meg, ezeknek beltusáiban igyekezett tettenérni korunk történelmét. Sztálin haáláig ez a történet igen egyhangu volt, még tömegtragédiái és robajos gyülölködő felvonásai sem szinezték változatossá: egyik epurációs vérengzés, egyik hangszórós kiarakatper a másik után, egyik antititoista átok, egyik kacskaringós szidalom a kapitalizmus láncos kutyájáról a másik után. Sztálin halála után azonban felszakadt az a számtalan divergencia, amely sohasem szünt meg a kommunista társadalmakban és politikai szervezetekben erjedezni, ha addig, a jugoszláv eretnekséget leszámitva, sikerült elfojtani az ellentéteket...