Kedves Gyurkám,

egy vagyonba kerül máris ez a levél, azért írok ilyen ficli papíron. Mellékelten küldök egy verset Csorbától s Toldalaghytól. Egyik se kiváló. Palikáénak még címet is kell adni. Ha nem akarjátok közölni őket, akkor írd meg nekem s majd kitalálok valamit. Csorbának egyelőre nincs más verse, Toldalaghytól ha nem tetszik kérhetünk mást. Csak azért nem adtam rögtön vissza, mert szegényt itt elég sok bántalom érte s végeredményben nem rossz a vers csupán nem jelentős. Még csak azt szeretném megírni, hogy itt van Lukács György is és volt vele egy háromórás nagy kibeszélésünk, ami rendkívül jól végződött. Elmondtuk az öszszes panaszokat – végtelenül udvariasan s egészen őszintén lehetett vele beszélni – elmondtuk hogy milyen ilyen-olyan Szigeti s hogy mik a kifogásaink az értékelő módszere ellen. Roppant bölcsen és pompázatos logikai kultúrával válaszolt, rengeteg szempontot adott, hosszan magyarázta, hogy mit akarnak ők valójában elérni s hogy az eddigi kísérleteket nem lehet – még a magáét sem – komolyan számba venni. Tudom, hogy nem értesz félre – nincs nálam Somlyó esetről szó – de el kell mondani: nagy élmény volt a vele való beszélgetés. És ami érdekes és hízelgő nagyon figyelmesen olvas bennünket, minden művünket ismeri s ez egy öreg embertől önmagában is nagyon megtisztelő.

Az Újholdról az a véleménye hogy jelentősen fejlődött s engem az is meglepett, hogy milyen megértéssel veszi komolyan törekvéseinket. Még a Babits-kérdést is megvitattuk s ha jelentősen más is az ő szempontja bizonyos dolgokat elismert, ahogy nem tagadta azt sem, hogy Illyésnél gyakran kihagy a költői tehetség. – Hát ez az, amit még meg akartam írni, ami nemcsak számomra érdekes, hanem számotokra is. Azt remélem, hogy a beszélgetés, az őszinteség ellenére jó impressziókat hagyott benne is, legalább is viselkedéséből ez látszott. De ez nagyon mellékes szempont vagy alacsony ahhoz a színvonalhoz képest, ahogy velünk tárgyalt, roppant szerényen és óriás műveltségének, filozófiai kultúrájának teljes latbavetésével s mégsem nyomasztóan. Ha érdekel, akkor majd részletesebben beszámolok a felmerült problémák sorozatáról.

Nagyon kérlek add át mindenkinek üdvözletemet s írjál mindenről. A színdarabok? Mándy mit szólt? És írd meg kérlek Majorka címét neki is szeretnék inni.[!]

Szeretettel ölel

Balázs

Tán mégis jó lenne, ha Ágnes kritikáját, amely már-már nemzedéki önarckép egy hasábban hoznátok. Megkaptad-e Ágnes versét és a Mándy recenziót?

Publications

Buda Attila, „Szorong a szívben a világ” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs itáliai, valamint franciaországi levelezése 1947–48-ból, Táguló körök: Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról, szerk. Buda Attila, Budapest, Ráció, 2014, 234–235.