Édes Balázsék,

igazatok van, csúnya kis állatkák vagyunk, hogy a leveletekre nem válaszoltunk azonnal. Mentségünkre csak azt hozhatnám fel, hogy a mi ügyeink is olyan zűrösek voltak a legutóbbi két hétben, hogy mindent halogattunk az utolsó percig. Az sem áll, hogy kőszívünket búshangú leveletek nem indította meg: inkább mi is átvettük a hangulatot. Arról van szó, hogy vagy most, vagy belátható időn belül egyáltalán nem jutok álláshoz; lehet hogy hamarosan haza kell utaznom, anyagi tartalékaink viszont kifogytak és munkám sem készült el – sőt, mind reménytelenebbül bonyolódom bele. Még a Mai magyar lirát nem olvastuk végig: első nap, amint megérkeztem, Lénárd doktor lecsapott rá s csak a napokban hozta haza. Amennyire eddig megítélhetem, Kosztolányi és Babits vannak különösen szépen megírva. Nagyon köszönjük. (Remélem, hogy nemsokára saját művel viszonozhatom.)

Különben 6.-i leveleteket 9. én kaptuk meg: azonnal érdeklődtem a banknál és azt a választ kaptam, hogy az összeget 7. én átutalták Milánóba, ahová 10.-én meg kellett érkeznie. Egyidejűleg írtak a címetekre; ezt remélhetőleg azóta már megkaptátok.

Ciniék még itt vannak, lehet, hogy meghosszabbítással augusztusig maradnak is; a párisi útról egyelőre lemondtak. Ismerősök közül Szilágyi Jancsi van itt (nem tudom, ismeritek-e), valamint Szemerényi Oswald, az Egyetemről. Tegnap Kerényi is megérkezett ujból és bűbájjal toboroz híveket. Hétfőn érkezik {Magda (Kerényiné)|8475}, s kedden hazautaznak Kardosék. Ma este zárul kis ünnepséggel az akadémiai év; aztán 2 hónapig gazdátlanul vagyunk. Egy darabig alighanem én vezetem az ügyeket, legalábbis a titkári teendőket, ha még addig is lesznek. Végkép itthagyni Rómát, az veszettül fájna. Most kezdek igazán rájönni az ízére. – Egyébként elég sokat utaztunk az utóbbi időben: tettünk egy körutat Umbriában (Spoletoban egy irdatlan völgyáthidalást láttunk; Assisiban egy zarándokszállóban kaptunk parányi szobát < – > még szekrény se volt benne < – > de az ablakból végigláttuk egész Umbriát. Perugiába is < … > jártunk (a világ legkoszosabb városa) és |: megnéztük :| Gubbiót a halottaskapukkal. < Most > Június végén egy hétre hivatalosan kiküldtek Firenzébe, a nemzetközi művészettörténeti-kongresszusra. Az Akadémiát képviseltem és felolvastam egy rövid közleményt – ebből most csinálok cikket a Magyar Művészet számára.) Nagyon uri módon élünk, elvisznek bennünket Cortonaba, Sienába, San Gimignanoba. Persze minden pénzünk ráment a vállalkozásra; az első kirándulás alkalmával még meg is loptak. < Idelátszik > Link megbizatásokat hajtok végre, vezetéseket tartok itt; tetejébe Kardos még egyszer átiratta a Heraklis[?]-dolgozatomat.

Édes gyerekek, valószínű, hogy nemsokára Pesten találkozunk; címeteket ne felejtsétek el megírni!

Ágnes: kezedet csókolom. Balázs: ölellek.

Péter

Kedves Ágnes és Balázs

leveleteket nagyon vártuk, mindig irigykedve néztük Ciniék postáját, hogy nekik írtok, nekünk nem. Annyi minden történt, mióta elmentetek, hogy úgysem tudnám itt leirni, majd személyesen bővebben. Az akadémiai élet olyan mint volt, azzal a különbséggel hogy mi itt már régi rókának számitunk, – nomeg Pásztorék és legszűkebb társaságuk elképzelhetetlenül iritál bennünket. Én változatlanul lent dolgozom, már egyáltalán nem terhes a dolog, nagyon jól megértjük egymást Kardossal. – Gyerekek, ez nem frázis (!) de igazán kár, hogy nem vagytok itt, akkor Balázs nem lenne rossz hangulatban, – Különben is remélem, hogy az már rég elmult. Visszafelé ruccanjatok le Rómába, addig is számtalanszor ölel Benneteket

Edina

Publications

Buda Attila, „Szorong a szívben a világ” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs itáliai, valamint franciaországi levelezése 1947–48-ból, Táguló körök: Tanulmányok, dokumentumok az Újholdról és utókoráról, szerk. Buda Attila, Budapest, Ráció, 2014, 288–290.