☰ Franco-Hungarian Literary Relations

Franco-Hungarian Literary Relations

AA084

5, rue Jeanne Robillon, Eaubonne, S. et O.
Date: 18-12-1960
Language: Hungarian
Repository: Petőfi Museum of Literature
Document type: Typed letter
Publisher: Tüskés Anna (16-08-2021)
Folio number: 1

Kedves Barátom,

Ugyancsak akaratlan késéssel felelek itt most a legutóbbi szíves levelére és nem minden lelkifurdalás nélkül állapítom meg, hogy a maga írása e-hó 5-ikéről való. Szóval közel két hete húzódik a válaszom. Mentségem, hogy rengeteg dolgom volt, főleg redakcionális, az ünnepek előtt meg aztán mindenféle baj és betegség tört ránk, orvul, a sorozatos pechek megszokott módján. De mielőtt még rátérnék az ide vágó krónikára és lamentációkra, hát elsőbben hadd hozom itt el magának a legjobb kívánságainkat a közelgő karácsony meg az újév alkalmából.

Képzelem, az egyedülléte milyen nehéz lesz ezen a par excellence családi ünnepen, ami a Karácsony. Szeretném mindenesetre ha tudná, hogy legalább gondolatban ott leszünk maga mellett. Ami meg az új esztendőt illeti, hát ontsa magára csőstül az áldásait és örömeit.

Visszatérve a hétköznapibb témákra, mondom, nagy és sokféle baj van a házban. Feleségem sokat betegeskedik ideges gyomorbaj bántja, amit azzal súlyosbít, szegény, hogy nagyétkű, hogy ne mondjam falánk. Amellett szereti a zsíros falatokat. Csúz és köszvény is gyötri és felül rá, amilyen sebbel-lobbal végzi a munkáját, hát minap kicsúszott lába alól a talaj, azaz helyesebben a lépcső, úgy hogy elvágódott a boldogtalan és elég komoly ín-szakadást szenvedett. Naponta két oltást kap, apáca végzi, hetente egyszer meg az orvos. Hiába minden, nőkkel nem lehet okosan beszélni, pláne ha dolgos természet. Ha néha megkísérlem kérni feleségemet, gondolja meg, ő se mai csirke már, olybá nézi, szemére vetem a korát. Hasztalan kérem, ne sürögjön-forogjon annyit, ne ő végezzen itt a házban minden munkát, a válasza mindváltig az: „Ha nem bírnám, hát nem csinálnám. Ha csinálom, mutatja, hogy bírom!” Okos lenne, ha középiskoláink utolsó osztályán, a matura előtt, a filozófiai és logikai kurzuson nem egységes volna a tankönyv, hanem nőknek a férfi logikáját tanítanák, a fiúknak meg a nőkét. Talán ezen a módon elérhető lenne, hogy a férfi és nő nem csak a hálószoba ágyán értse meg jól egymást, hanem prózaibb vonatkozásban is, amikor nem a kéthátú állatot játssza meg, hanem az egymást megértő emberpárét. (Ha ugyan van ilyen.)

A magam fizikai nyavalyáimról ezúttal nem számolok be, bár e tekintetben ugyancsak bemondhatnám az alsósból jól ismert „vannak”-ot. Viselem őket türelmesen és azzal vigasztalódok, hogy majd csak eljön a tavasz is, amikor újra lélegzeni tudok. Szeptember dereka óta nem voltam kinn az utcán. A kénytelen bezárkózottságom kedélyileg igen megvisel. De hát mindennek semmi jelentősége.

Minap elküldtem volt magának 3 újságkivágást, remélem megkapta és elolvasta őket, már t. i. ha érdekelte. Ezúttal ide mellékelek három másikat, két olaszt, egy németet. Ugyan maga azt írta, hogy az olasszal kissé nehezen birkózik meg, de ha az ottani pap barátaitól kölcsön kér egy olasz–francia szótárt, majd csak megyen a dolog. Ha pedig nem, hát dobja el a kivágásokat. Még van itt egy pár, jobbadán olaszok. Ha elokoskodik az ide zárt kettőn, elküldöm a többit is, ha meg nem, hát nem.

Mit szólt a Goncourt-díj dolgához? Mulatságos volt, igaz-e? Megjegyzem én nem csináltam volna kázust belőle, hogy 25 éves korában valaki náci volt-e vagy nem? Koestler meg kommunista volt, hasonlóan Ignazio Silone, Moravia és annyian mások. Ha Salusból Paulus lehetett, miért ne térhetne meg, büntetlenül, aki siheder korában hamis istenekre esküdött a tudatlanságában. Fontosabb a kegy, amelyik eljön és megvilágosítja elménket, mintsem a konokság, amiben megkeményedünk. Hogy mint írás ér-e valami a Vintila Horia könyve, vagy nem, fogalmam sincs róla. Nem olvastam és nem is fogom olvasni.

Megjegyzem még azt is, hogy kevés híja egy külön nagy megtiszteltetés érhette volna itt ezidén a magyar írókat Párizsban. Él ugyanis itt egy magyar írónő: Arnothy Krisztina névre hallgat (ha ugyan feltételezhető, hogy egy nő egyáltalán hallgat, quod erat demonstrandum). Arnothy Krisztinának már két regénye jelent meg itt francia nyelven, a második most pár hónapja, azzal a titkos hitben, hogy talán neki ítélik a Femina-díjat. Erről aztán szó se volt, de komoly jelölt volt egy másik díjra: van ugyanis itt egy díj az év legrosszabb regényére, a zsűrit alig lehetett eltéríteni attól a szándékától, hogy ezt az irodalmi Nobel-díjat honfitársnőnknek ítélje oda. Csak a magyar menekült-volta mentette meg szegény teremtést ettől a megbélyegző tisztességtől. (Habent sua fata libelli!)

Már most várom a maga kéziratát. Remélem hamar meglesz vele. A Voyage dans le bleu kijött-e már németül? Hja igaz, nem felelt minapi kérdésemre, ami az angol kritikát illeti a Times vasárnapi supplementében. Beszerezte-e máshonnan? De ha akarja, hát kölcsönbe elküldöm a magam példányát.

Mikor jön Párizsba? Tudassa velem idején, hogy itt is felkészülhessünk magára. Milyen kedves krisztkindli lenne.

Isten vele, kedves Barátom. Hallasson magáról mielébb.

Meleg kézszorítással vagyok, igaz barátja,

Adorján Andor