Kedves Barátom,

Bocsáss meg, kérlek, hogy már megint alkalmatlankodom és hogy az idemellékelt „Beleg”-ek hátán nyargalok ellened lovas attakot.

Az egyik melléklet: a március 31-én hozzád intézett levelem kópiája. Eljutott – hozzád ez írásmű eredetije? Kétlem, mert soha tőled választ nem kaptam reá. Elküldöm most tehát másodszor is. Elvégre minden, amiről szólok benne, változatlanul aktuális; sőt ha itt most újra zargatlak, főleg azért teszem, mert a levelemben foglaltak még mindig válaszra várnak.

A másik melléklet: La Mazière hozzam intézett levele. Valahára tehát most visszajön Szíriából. Remélem, elhozza magával az „Orvos és a Halál” adaptált kéziratát úgy hogy már most sürgősen foglalkozhatunk majd az elhelyezés kérdésével is. La Mazière azzal utazott el november végén, hogy karácsonyra itthon lesz; amint látod: hat hónappal tovább maradt el és addig nem is fordult vissza, amíg egy újabb regényt meg nem szült. –

Közben Lillától kaptunk, kérlek, egy levelező lapot Menton-ból. Nagyon megörültünk rajta. Azonnal feleltem neki, kérdeztem vele vagy-e? Eddig nem kaptam tőle feleletet. Amit eléggé csodálok, mert invitáltam, nem jönne-e talán Párizsba, ahol Gabrielle és én, ha szabad magam így kifejeznem, tárt karokkal várjuk.

Ma „Az Est”-ben látom, hogy Pestre tértél vissza egy berlini kirándulás után, s így tudom, hogy hol talállak.

Rendkívül leköteleznél, ha a Poljakov könyve dolgában szíves lennél nyilatkozni. Nagyon szeretnék e kitűnő embernek szolgálatot tenni, és a könyve valóban megérdemli, hogy magyarra lefordítsák. Amellett szentül hiszem, hogy könyvsiker is lenne.

Mi újság különben? – Mikor nézel ki megint egyszer Párizsba? Igaz barátsággal köszönt,

tisztelő és szerető barátod,

Adorján Andor