JELENTÉS

a Párizs-Budapest centrum üléséről /1969. okt. 22–23./

1969. június 23–25-én alakult meg Párizsban az "Európai nyelvű irodalmak összehasonlító története" című vállalkozás keretében egy francia-magyar "kettős" centrum, amely kutatási célul a 18. század második felét /a felvilágosodás irodalmának utolsó szakaszát/ tűzte ki. A kutatásban együttműködő francia intézmény a Sorbonne Összehasonlító és Általános Irodalomtörténeti Intézete, magyar részről pedig Intézetünk, illetve annak Összehasonlító Irodalomtörténeti Osztálya. Jacques Voisine, a Sorbonne professzora ennek az együttműködésnek a keretében tartózkodott szeptember-október hónap folyamán hazánkban, két hétig {Akadémiánk|} vendégeként, hat hétig pedig az ELTE Francia Intézetének vendégtanáraként. Itt tartózkodása folyamán rendszeresen részt vett az Összehasonlító Irodalomtörténeti Osztály munkájában is, elsősorban pedig feladatának tekintette az Intézet Igazgatójának vezetése alatt működő előkészítő bizottság munkájában való részvételt, amely az említett centrum október 22–23-i második budapesti ülésének anyagát dolgozta ki. A "kettős" centrum második ülésén, melyet már a párizsi alakuló ülés elhatározott, külföldi részről Jacques Voisine-on kívül Karel Krejčí /Prága/, Zdenek Mathauser /Prága/ és Hans Jechová /Olomouc/ vett részt, magyar részről pedig a kutatások eredményeként készítendő kötet igazgatóbizottságának és szerkesztőbizottságának tagjai, valamint néhány munkatársa. A "kettős" centrum e második találkozójának résztvevői három alkalommal ültek össze.

Október 22-én délelőtt megtárgyalták a Budapesten az előkészítő bizottság által elkészített elvi téziseket, amelyek a kutatások és a kötet elvi alapjának meghatározásában foglaltak állást. Elfogadásra került az a nézet, hogy a kutatott korszak központi eseményének a francia forradalmat kell tekinteni, hogy a korszakot nem lehet a "preromantika" korának tekinteni, noha feltűntek benne a romantikát megelőző áramlatok is más áramlatokkal együtt, hogy a kutatások és a kötet elsősorban a legjellemzőbb olyan irodalmi jelenségekre fognak vonatkozni, amelyeknek jelentősége túlmegy egy-egy nemzeti irodalom keretein, hogy meg kell vizsgálni azokat az eseményeket, mintaképeket, eszmei erőket, amelyek a korszak irodalmát irányították. A korszak teljességét csak akkor lehet megérteni, ha azokat az áramlatokat is tekintetbe vesszük benne, amelyek nem a felvilágosodás racionalizmusának irányába mutatnak /például: titkos társaságok, a titokzatosság kultusza stb./, noha ezek is a felvilágosodás keretében foglaltak helyet. A nemzeti tudat kialakulásának kora volt ez a kor Európa nyugati részén is, még inkább Keleten; végül pedig az utolsó elvi tétel a kelet-európai irodalmak fejlődésének speciális tulajdonságaira vonatkozott.

Október 22-én délután – az elvi tézisek alapján – sor került a Budapesten már az elmúlt félév folyamán kidolgozott részletes kötetterv revíziójára. Megegyezés született olyan értelemben, hogy a kötet 4 részből fog állni: 1/ elvi, eszmetörténeti, nyelv- és stílustörténeti, műfajtörténeti általános, szintetikus kérdések és a korban jelentkező különböző irányú áramlatok kérdése; 2/ a kor irodalmi mintái /antikvitás, Shakespeare, népköltészet stb./; 3/ az egyes műfajok fejlődése a korszak folyamán; 4/ záró rész, amely összegezi a korszak kutatásának eredményeit és tanulságait, tisztázza a korszak lezárásának problémáját, amely Európa irodalmaiban egymástól időben eltér és megteremti az átvezetést a következő korszak problematikájához.

A harmadik ülés – október 23-án délelőtt – az egyes részek szerkesztőbizottsági felelőseinek és az egyes részfejezetekhez illetve kutatási feladatokhoz kijelölt és kijelölendő munkatársaknak megbízásával, illetve megállapításával foglalkozott. A kutatás arra törekszik, hogy széleskörű nemzetközi együttműködéssel valósítsa meg munkáját és közvetlen látható célját, az "Európai irodalomtörténet" keretében készülő kötetet.

Október 23-án délután Zdenek Mathauser intézet igazgató, a prágai centrum vezetője beszámolt munkájáról és terveiről az "Európai irodalomtörténet" Koordinációs Bizottsága elnökének és titkárának. A Prágában folyó avant-garde kutatás és kötetek előbbre vitelére Mathauser igazgató 1970 októberében nemzetközi értekezletet rendez, amelyre meg kívánja hívni Intézetünk néhány tagját is, főként azokat, akik az ő centrumuk munkájában eddig is részt vettek. Ugyanakkor s már előzőleg a Párizs-Budapest centrum utolsó ülésén felmerült a következő ülés megtartásának szükségessége, amelyet a jelenlevők 1970 áprilisára terveznek ugyancsak Prágában. Ez alkalommal Voisine professzort egy hétre amúgy is meghívja a prágai Akadémia. Megjegyzem itt, hogy helyes volna, ha ugyanekkor a koordinációs Bizottság is Prágában tartana ülést, amely – az eddigi szokásoknak megfelelően ugyancsak áprilisban volna aktuális. Arra kell törekednünk, hogy a prágai ülésekre mind a 18. század második felének kutatásában résztvevő, mind a koordinációs Bizottság tagjai minél nagyobb számban jelenjenek meg.

Saját e vonatkozású feladataink: Intézetünk néhány munkatársa vállalta vagy vállalni kívánja a 18. századi kötet egyik vagy másik részének megírását, illetve elvégzi ennek előkészítő munkáit, a párizsi fél-centrummal való további együttműködést alakítunk ki. Ennek alapja a témák koordinálása, amit Voisine professzorral itt tartózkodása alatt megbeszélünk. Több doktori témát fog kiadni tanszékén, amely a kettős centrum munkájához kapcsolódik. Az általunk már elkészített korszak-bibliográfiát, amelyet a két fél-centrumban felállítandó, illetve megtalálhatóságuk szerint a közkönyvtárakból összeállítandó "gyűjtemény" alapjának tekintünk, az Összehasonlító Irodalomtörténeti Osztály 1969. december 1-ig az új szempontok szerint átdolgozza és kiegészíti, akkor kiküldi a francia fél-centrumnak, ahol további kiegészítés és véglegesítés történik. A francia fél-centrum a nálunk tapasztalt kutatási és munkatípust be akarja vezetni a maga keretében, hasonló rendszeres vitákat kíván rendezni, mint amilyenek nálunk folynak, és e célból megvizsgálja további kutató-cserék lehetőségét is.

Vajda György Mihály

osztályvezető