Kedves Gara László, nagy örömmel vettem levelét, s mindenekelőtt arról értesítem, hogy a javulás útjára léptem. Ha el nem kiabálom, hamarosan kimászom a nyavalyából.

Most sajnos feleségem fekszik hosszabb ideje mellhártyagyulladással, de amint ő felépül, megszerzi és elküldi Magának az Egy ember élete című könyvemet, egyúttal most megjelent kötetemet is, amely „Marika énekelj” című régi regényemet és egy új kisregényt tartalmaz: Egy kutya emlékiratai címen.

Nagy meghatottsággal olvastam levelét, hogy egy verseskötetet készül kihozni tőlem francia nyelven. Köszönöm jóindulatát, és azt a szeretetet, amellyel nemcsak velem, hanem az egész magyar irodalommal foglalkozik.

Ami engem illet, mindent elkövetek, hogy ha szükséges, anyagilag hozzájárulhassak a könyv előállításához, csak ehhez tudnom kellene, mi az az összeg, amire feltétlenül szüksége van lenne? Elgondolásom szerint 64 oldal terjedelemmel, 18x24 méretű könyvvel lehetne előállítani, 5-6 rajzillusztrációval, melyet vagy én csinálnék, vagy Vasarely.

Mi lenne helyesebb, az én, vagy Vasarely illusztrációi?

Ha a dolog nyélbeüthető, papírmintát is küldenék, tipografizálnánk, hogy amatőr formája legyen a könyvnek.

Paulhannak Berci barátunk fog levelet írni a közel jövőben.

Kíváncsian várom a „Nyolc évszázad magyar költészete” című antológiát, amelyről egyébként az egész hazai értelmiség tud, és éppoly kíváncsian várja.

Kedves Laci, még egyszer köszönet mindenért, s remélem, egészségesen találkozhatunk 1962 júniusában Párisban.  Az a tervünk ugyanis, hogy a nyarat Párisban töltjük, festőbarátaim meghívása révén.

Szívélyesen üdvözli

Kassák Lajos