Kedves André,

mindenekelőtt szeretném megköszönni a verseskötetét. Már a címének is örültem: remek cím. Annál is jobban örültem neki, mert személyes vonzalmat érzek az ilyen típusú címek iránt – magam is megpróbálkoztam ilyesfélével. Azután ott van az ajánlás (a Chasse) – hogy a személyes vonatkozásokat folytassam – amit külön köszönök Magának. Látom különben, hogy a Chasse-t átírta – ami azt jelenti, hogy újra le kellene fordítanom. Meg is teszem, ha rákerül a sor. Természetesen ebben a kötetben is jelen van a teljes André Frénaud (akit már kezdek ismerni), de ebben a pillanatban hozzám leginkább a tájképek szóltak. A fák, a lovak – és az istenek. Szeretem ezt a verstípusát, ahogy az „objektív leírás”-ból ugrik ki 6 szinte minden érzelmi színezés nélkül – a lényeg. („Je vois les chevaux.”)

Egyébként, ami a lovakat illeti, remélem, megkapta sok-sok lovat istállózó verseskötetemet. Azóta már tudom Tóth Judittól, hogy sok benne a <nyelvtani> nyelvi hiba (mármint a gépelésben). Ezeket Judittal – aki itt van – kijavítottuk és egyáltalán igyekeztünk mindent megbeszélni, amit a kötetre vonatkozólag csak lehetett. Ő tárgyalt a Corvinával – a Maga megbízásából – az eredményt a Corvina Oswald-nak fogja megírni. Úgy látszik, a Corvináék valami kisebb összeget akarnak kérni Oswaldtól annak fejében, hogy a kötetet előállítják és átadják. Ez engem meglep – nem tudom, hogy így Oswald vállalja-e. Judittal mindenesetre szerződést kötöttek az újabb nyersfordításokra, hiszen az anyag kevés.

De, kedves André, akármi lesz is az eredmény, egy biztos: nincs elég szavam arra (pláne franciául), hogy mindezt megköszönjem Magának, amit értem és kicsiny kötetemért tett. Hiába, Maga a magyar költészet védőangyala. Remélem, hogy Judit – aki igazán mindent megtesz ebben az ügyben, a szinonima-kezeléstől az üzleti tárgyalásig – még azt is magára vállalja, hogy hálámat tolmácsolja Magának. Ő jobban el tudja mondani, amit én papíron dadogok.

Még egyszer tehát hála, köszönet – és reménység. Nagyon sokszor üdvözli hű barátnője.