GYA066

Date: 03-05-1957
Language: Hungarian
Repository: Petőfi Museum of Literature
Document type: Typed letter
Publisher: Tüskés Anna (11-02-2018)
Folio number: 1

Tisztelt Pofesszor Úr Drága Berci bácsi,

Hát én is meglógtam, mint a többiek, de hiszen nem lehet csodálni: ritkán viszik el az embert ingyen a világ tulsó felére…Bodor, Balogh Hrubi Párisban vannak, az egész német szak az utolsó szálig Bécsben, G. Vera Bécsben, más hirtelen nem jut eszembe akiről tudnék. Madame Kelemennel már váltottam két-két levelet franciául, (már amilyen esetlenül tudtam) Eckhardt Professzur úr pedig, az ő ismert módján, ha segíteni kell valakin, írt egy levelet a Harvardnak melyben igazolta, hogy a francia intézetbe jártam, s érdememen felüli dicséreteket is írt.

Én itt tulajdonképpen orosz szakos vagyok, - mindenki arra beszélt rá inkluzive tíz év után viszontlátott apám is – de felvettem egy francia irodalom kurzust is, amit M. Jasinski ad elő, az ismert sorbonnard, aki itt vendég-tanít egy-két éve már. Sokat gondoltam Berci bácsira Flaubert órákon, ezidén Rimbaudig jutottunk el, de jövőre a renaissance-ot szeretném felvenni, mert a XX-ik századot angolul adják elő, ami nem volna baj, de ha már francia irodalom szeretném eredetiben hallani. Bécsben megnősültem, hogy a dolog romantikusabb legyen, egy musset-i szőkeség a párom, 19 éves és Zsuzsának hívják, amit itt sznobizmusból franciásan ejtenek. Ő is iskolába jár, házasélet week-emdekre korlatozódik, ami fölöttébb ifjú korunkra való tekintettel csak előnyös.

Ittlétemet tulajdonképpen tanulmányutnak tekintem, azt hiszem sohasem tudnék amerikaivá lenni, s nagyon szeretném az életben valamikor még lefordítani a kedves trubadurjaimat, amire a Magvetőnél szerződésem lett volna, ha kiülöm otthon. Arra kérném Berci bácsit, kizárólag mint magánszemélyt, hogy ha ideje engedi pár sorban írná meg: mi az egyetem véleménye az eliramodott tanulóiról? Nem hinném, hogy mindet elítélné, s nekem halálosan fájna a gondolat, hogy soha többé ne mehessek haza Magyarországra, ami nem azt jelenti hogy itthagynám ezt az Istenáldotta helyet, ahol egyszerre található az angolszász hagyományok négyszázéves légköre egybeszövődve a modern Amerika gazdagságával; de nem tudom magam hosszabb időre elképzelni idegenben négy-öt évnél. Igy gondolkoznak – Vázsonyi Vilmostól Bodorig – s így kérdésem egy egész fiatal értelmes generació kérdése egy szeretett ittonlévő tanárától.

Válaszát várva nagyon sok szeretettel kívánok pihenést és optimizmust

Makkai Ádám